„Az izolált lét megkönnyíti a prioritások fenntartását” - Szakál Éva

Szakál Évával a Nyitott Műtermek a kanapéról sorozatunkban a DIO alkotótérről, a közös műtermi létről, mérföldkövekről és fordulópontokról, kínai tanulmányútról, az online tér és a festészet kapcsolatáról, hard-edge és a posztdigitális festészeti műfajokról, valamint a karanténban töltött hétköznapok előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk.


Mikor döntötted el, hogy művészettel fogsz foglalkozni?

Kiskoromtól fogva érdekelt a művészeti pálya, még ha akkor nem is sejtettem igazán, hogy valójában miről is szól. A képalkotás volt számomra az a művészeti ág, melyben leginkább ki tudtam aknázni kvalitásaimat, és már a középiskolát is e szerint választottam. A zirci művészeti szakközépiskolába jelentkeztem, melynek a végén – egy OKJ díszítőfestő végzettség megszerzése után – már sokkal tudatosabb döntés volt, hogy a tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytassam.

Milyen mérföldköveket tartasz számon a karrieredben?

Az egyik fordulópontot a középiskolai szakmai évem megkezdése jelentette, ekkor volt egy fontos beszélgetésem Budai Sándor szobrász-restaurátorral, aki segített komolyabban venni a művészi hivatásra irányuló elképzeléseimet. Az egyetem megkezdése után a mérföldköveket inkább olyan pozitív visszajelzések jelentették, mint a pályázati sikerek, majd később a kínai tanulmányút, a művészeti egyesületekhez való tartozás, a kínai kiállítás-sorozat lehetősége, az egyéni tárlatok megvalósítása és a műtárgy eladás.

A Budapest Art Mentor Felfedezők tárlatán szereplő képek balról jobbra: Past / Now / Future (140x180 cm, olaj, vászon, 2018)

Úgy tudom részt vettél a Budapest Art Mentor programban, melynek célja, hogy művészeket segítsen a karrierépítésben. Számodra mit adott ez a program?

mentor programban töltött évet nagyon tartalmasnak éltem meg, hiszen galériásokkal, művészettörténészekkel, művészeti menedzsment és egyéb szakágak kiemelkedő alakjaival találkozhattunk heti szinten. Ezek a találkozások és beszélgetések sokat segítettek a hosszú és rövid távú terveim konkrétabb meghatározásában, és a céltudatosabb karrier- és kapcsolatépítésben is nagy lökést adtak. Az ott kapott elméleti és gyakorlati tanácsok azóta is szerves részét képezik a mindennapjaimnak és gondolkodásomnak.

Említetted a kínai tanulmányutat. Mesélnél erről az időszakról? Milyen tapasztalataid voltak egy teljesen más kultúra megismerése kapcsán?

2016-ban kaptam meghívást a kínai tanulmányútra, az úticél pedig Guizhou tartomány fővárosa, Guiyang volt. Guizhou tartományában az iparosodás és a modernizálás nem ért el olyan gazdasági sikereket, mint Kína keleti tartományaiban, ellenben a kínai kormány felismerte, hogy a falvakat – melyek természeti kincsekben gazdag területeknek számítanak, és kulturális örökségeit megőrző etnikai csoportok lakják – fel lehetne virágoztatni. Az utam során ennek lehettem szemtanúja, ami nagyon érdekes kulturális tapasztalat volt. 

Helyzet I. (70x50 cm, olaj, vászon, 2016)

Hogyan hatott rád és alkotásaidra ez az időszak?

Akkori munkáimra leginkább az utóbbi évtizedekben felépített városok és az azokat környező mészkőhegységek, a modern urbanizáció és a hagyományokat őrző természetközeli kultúra éles kontrasztja hatot. Ott tartózkodásom alatt festettem meg a Helyzet című sorozat első képét, amit a guiyangi 798 Art Space-ben rendezett zárókiállításon mutattam be. A képen egy hasábba foglalt „természet metszetet” láthatunk. Hazatérve pedig továbbra is a természet, az ember és az általa strukturált környezet viszonya foglalkoztatott a leginkább.

A DIO Alkotótér és Galéria tagja vagy. Hogyan és mikor jött létre ez a platform? Mi a célotok és hogyan működtök? 

A 2019-es év közepére összeállt egy nyolc tagú csapat, – Bucsi Árpád, Gaál Kata, Ilka Rita, Nagy Benjámin, Orbán Előd, Szabó Attila, Varga Zsolt és jómagam – akiket a barátság és a szakmai kapcsolat mellett még egy dolog összekötött, mégpedig az, hogy mindannyian a megfelelő műtermet kerestük. Ősszel szerencsére találtunk egy nagyméretű ingatlant a Lónyay utca 18. szám alatt, és együttes erővel belevágtunk az alkotóterek kialakításába. Idei évünket a Kontraszt Kortárs Művészeti Egyesület validálásával kezdtük, aminek elnökeként veszek részt a DIO Alkotótér és Galéria működtetésében. 

Alkotás közben

Mire utal a DIO elnevezés?

DIO a „Do It Ourselves” rövidítése, azaz „Csináljuk Magunk”: ez egy önszerveződő platform, amely teret biztosít a művészeti tevékenység gyakorlásához, és egy olyan hely, mely lehetőséget ad az egyéni és közös projektek megvalósításához. 

Miben más egy ilyen alkotóközösség részese lenni, mintha egyedül tartanál fent egy műtermet? 

Egy alkotóközösség tagjaként nagyobb léptékekben lehet gondolkozni, hiszen egy csoportban több ötlet és energia összpontosul egy közös cél érdekében. Habár az egyesület vezetése és a DIO működtetése több energiát és időráfordítást igényel, mint egy saját műterem fenntartás, mégis nagyon ösztönző, mert az együttműködés új terveket, távlatokat és lehetőségeket nyit meg.

Így épült a DIO Alkotótér és Galéria

Hogyan néznek ki a hétköznapjaitok? Mennyire inspiráljátok egymást?

Hétköznapokon mindenkinek más az egyéni időbeosztása, ezért sokszor váltásban érkezünk és dolgozunk a műtermekben. Szerintem maga a jelenlét is inspirálóan tud hatni, ha láthatjuk egymás munkájának fejlődését, előrehaladását. Számomra megunhatatlan végiglátogatni a műtermeken, és betekintést nyerni a munkafolyamatokba és a kialakított miliőkbe.

Milyen műfajokban és milyen technikával dolgozol?

Ha mindenképp definiálnom kellene akkor a konceptuális, a hard-edge és a posztdigitális festészeti műfajokat említeném meg a Browser-project kapcsán. Képeim létrehozásához általában a klasszikus olaj-vászon technikát alkalmazom, viszont az új projektem megvalósítása az akrilra való váltást követelte meg.

 Chaos (130x100 cm, olaj, vászon, 2019) 

Munkáidban sokszor megjelenik egyfajta reflexió a digitális világról. Például az előbb említett Browser-projectben is az internetes keresés és az online képek világából indultál ki. Mesélnél a munka hátteréről, és arról honnan jött az ötlet, hogy ezeket a digitális hibákat képekben megfesd?

Az internet által előidézett hibajelenségek vizuális megjelenítésével 2017 óta foglalkozom. Igazából a Google kereső használata közben mindig megragadott az a pillanat, mikor az internet gyenge jelerőssége vagy a rendszer terheltsége miatt a keresőbe beírt téma képei színmezőkre redukálva jelentek meg. Mivel korábban is a környezetem inspirált, a digitális világ, mint képeim témája adta magát, hiszen az életemben egyre nagyobb teret foglalt el az online lét mind a munka, mind a magánélet területén. Tulajdonképpen a posztdigitális festészet annak köszönheti létjogosultságát, hogy a kibertér mindennapjaink színterévé vált. Ebből kifolyólag a keresőből kiragadott screenshotok, mint pillanatnyi impressziók, mondhatni korunk lenyomatai.

Képeidben sokszor feltűnik a természet is, például növénykompozíciók, levelek, fatörzsek formájában, azonban azok is szétszedve majd összerakva már-már úgy jelennek meg mint a digitálisan szerkesztett képek. Hogyan éled meg a virtuális világ és a természet viszonyát? Miért foglalkoztat ez a kettősség? 

Korábbi munkáimon azért érezhető a digitálisan szerkesztett kép hatása, mert a vázlataimat nem papíron, hanem grafikai szoftverekkel készítem el. Az ötletek gépen való vizualizálása számomra sokkal egyszerűbb, hiszen az ott található eszközökkel és palettával konkrétabb képet tudok létrehozni. Növényábrázolásaim az ember és a strukturált környezetének viszonyáról, a természettel való kapcsolatáról, vagy épp annak hiányáról szólnak.

 Everything on one page (31x29 cm, print, papír, 2016)

Min dolgozol jelenleg? Foglalkozol a kialakult helyzettel alkotásaidban vagy inkább másfelé fordulsz most?

Mivel fejben mindig előrébb járok, mint amilyen tempóban megvalósulnak a terveim, jelenleg korábbi ötleteken dolgozom. Egészen pontosan egy hátramaradt tervet, a Browser sorozat Manipulation című képét fejeztem be, ami egy triptichonnak az utolsó eleme. A vírushelyzet és a karantén-állapot még nem nyomta rá bélyegét a munkáimra, viszont gondolatilag befolyásol, a következő projektem koncepciójára már biztosan hatással lesz.

Triptichon képei (balról jobbra): Oblivion / System / Manipulation  (140x180 cm, olaj, vászon, 2020)

A karantén alatt is be tudsz járni a műtermedbe? 

A DIO alkotótérben található műtermemet március elejére sikerült költözhetővé kialakítani, viszont a vírushelyzet újratervezésre kényszerített, ezért most az otthonomban berendezett műteremben alkotok. Úgy gondolom, szerencsés helyzetben vagyok, mert a munkáim létrehozásához minden eszközöm megvan egy helyen. De azt tervezem, hogy májusban, a korlátozások fokozatos feloldásával egyidejűleg végre átköltöztetem a műtermemet a DIO-ba.

Hogyan éled meg a bezártságot, és ez miként befolyásolja a művészetedet, új alkotásaidat? 

Mivel az alkotáshoz egy szeparált tér és fókuszált állapot a legalkalmasabb számomra, a bezártság egy nyugodt időszakot tesz lehetővé. Nem feszengek a festéssel töltött idő alatt, hogy épp milyen kiállítást vagy eseményt hagyok ki, eltompult az utazás iránti hajthatatlannak hitt vágyam, az időt sajnálva nem hajtom magam reggelbe nyúló munkával. Az izolált lét megkönnyíti a prioritások fenntartását.

 Műterem otthon

Szerinted hogyan fogja befolyásolni a művészeti világot a járvány? Mit gondolsz milyen pozitív hozadékai lehetnek ennek az időszaknak az alkotás területén?

A járványhelyzet által előidézett gazdasági leállás és az azt követő válság minden területre hatással van, beleértve a művészeti világot is. A galériák működését és fenntartását, a kortárs műgyűjtés ébredésben lévő iparágát valószínűleg érezhetően nehezíteni fogja. Hazánkban eddig sem a kortárs kultúra, inkább a látványsportok támogatása élvezett prioritást, így sajnos jelen helyzetben sem várható pálfordulás. Előreláthatóan a művészeti színtéren több önszerveződő csoport fog feltűnni a horizonton. Személy szerint, amíg alkotni van lehetőségem, addig nincs okom panaszra vagy pánikra.

Hogy telnek a mindennapjaid a járvány idején?

A napjaim ugyanúgy, vagy talán sűrűbben telnek, mint a korábbi, vírusmentes időszakban; azzal a különbséggel, hogy minden tevékenységet otthon folytatok. Napközben a home office-ban végzett munkával foglalkozom, majd a mozgásigényemet kielégítve egy torna vagy jóga után nekiállok festeni. A hazahozott munka, a privát élet és a hivatásom szűkösen, de megférnek egy fedél alatt.

Munka, privát élet, hivatás

Milyen tanácsaid vannak az olvasóknak az otthon maradásra, szerinted hogyan lehet egy kis művészetet csempészni a mindennapokba?

Szerintem az emberek többségének rengeteg kreatív ötlete vagy elodázott terve van, amit a mindennapi kerékvágásban nem tudott megvalósítani. Karantén idején magam is tapasztaltam, hogy jó néhány halogatott elképzelést sikerült kivitelezni. Azt tanácsolnám, hogy használja ki mindenki ezt a kivételes időszakot egy rég elhalasztott terv megvalósításával, például olvasson el egy régen kinézett könyvet. Ami számomra ebben az időszakban lelki felfrissülést jelentett az Földényi F. László, Az eleven halál terei és a Melankólia dicsérete című írásai voltak, melyek hangulata kiváltképp illik ehhez az időszakhoz.

Új sorozatot indítunk a Budapest Art Week magazinjában, ahol házhoz visszük a Nyitott Műtermek programsorozatunkat. Az interjúkban olyan művészeket mutatunk be, akik az Art Week ideje alatt kinyitották volna műtermeik kapuját a nagyközönség számára, de most inkább ők is zárt ajtók mögött alkotnak. Nemcsak a művészek munkásságába és műtermeikbe nyerünk virtuális betekintést, hanem arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan élik meg az önkéntes elvonulást, hogyan reflektálnak alkotásaikban a megváltozott mindennapokra, és mit tanácsolnak az otthon maradáshoz.

Költő Nóra  |   2020/05/22
Máj14

„A bolygónkra ráfér egy kis megpihenés” – Majoros Áron

Interjú | Miként lesz valakiből szobrászművész? Hogyan születik meg egy-egy műalkotás? Mire van szükség az alkotói pályán való érvényesüléshez? A nyitott műtermek a kanapéról sorozatunk legújabb részében Majoros Áronnal többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. Miközben beavatott minket alkotói univerzumának kulisszatitkaiba, beszélgettünk a sikeres karrierépítésről, az érvényesülésig vezető kanyargós útról, a szobrászat és a művészet szerepéről, valamint a járványhelyzet miatt megváltozott világról.


Máj 5

„A ritmusváltás átértékeli a mindennapokat” – Benyovszky-Szűcs Domonkos

Interjú | Nyitott műtermek a kanapéról sorozatunk negyedik részében Benyovszky-Szűcs Domonkos engedett bepillantást a kulisszák mögé: mesélt arról, hogyan lesz műtermében ötletből műalkotás, mivel kísérletezik éppen, milyen különleges festészeti technikákat alkalmaz, és hogy a digitális fotóknak, a képroncsolásnak, a színeknek, az ellentmondásoknak és a görög mitológiának milyen szerepe van alkotómunkája során.