"Egymásban nem feloldódó elemek elegye" - a Budapest Art Week első saját rendezésű kiállítása

A Budapest Art Week idén először saját kiállítással jelentkezik! A tárlat a Tesla falai között kap majd helyet, kurátora pedig Kukla Krisztián lesz, akit többek között a Leopold Bloom díj kapcsán ismerhetünk. Különféle installációk, videómunkák, a legkülönfélébb médiumok várják majd a látogatókat, amelyek mind egy kifejezés köré koncentrálódnak: ez pedig a szuszpenzió. Hogyan kapcsolódik ez a természettudományokból ismert szó a képzőművészethez és hogyan született meg a kiállítás koncepciója; többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk.


Mi a kiállítás témája, koncepciója, milyen inspirációs forrásokból építkeztél, amikor megszületett benned a cím, a tartalom, a tárlat egysége?

A Budapest Art Week rendezvénysorozatának az elve  - azaz hogy egy tavaszi kultúrhéten sokrétű és sokszínű képzőművészeti eseményeket tereljen egy ernyő alá - volt az egyik kiindulópontom. Innen, vagyis az egymásban nem feloldódó elemek elegyéből származik a tárlat címe, a Szuszpenziók.  A kiállítás azonban nem csupán létrejöttének körülményeire reflektál,  ez a manapság leginkább kémiai fogalomként ismert kifejezés ugyanis nagyon gazdag jelentésmezőt ölel fel, amelyben a felfüggesztés, megakasztás tér- és időbeli értelmén túl a feszültségteli várakozás állapota szerepel. A kérdés tehát, hogy mi minden függesztődik és függesztődhet  fel egy kiállítótér műveinek egymással elegyedő, ám egymásban nem feloldódó közegében. A szuszpenzió művészeti értelemben Coleridge híres frázisát juttathatja még eszünkbe, a hitetlenség felfüggesztését (Suspension of Disbelief), amely a mindenkori befogadónak a hajlandóságára utal, vagyis arra a pillanatra, amikor a néző vagy olvasó szándékosan elfeledkezik a mindennapok ésszerűségéről és logikájáról, illetve a Hitchcock által filmes kategóriaként elhíresült suspense-t, a thriller fontos hatásmechanizmusát. A további inspirációs forrásokat pedig a kiállítandó műalkotások és a kiállítótér jelentik.

A kiállítás kulcsszavát – “suspense” – általában a természettudományokban szoktuk használni. Hogyan kapcsolódik mégis a képzőművészethez?

A “szuszpenzió” leginkább a gyógyszerészetből, míg a “suspense” pedig a filmdramaturgiából ismert kifejezés. Széles jelentésmezővel rendelkezik, ágasbogas etimológiája sok mindent fel tud ölelni. Tehát ez a szó leírja a bizonytalan, lélegzet-visszafojtott várakozást is, a felfüggesztődést, ami szorosan kapcsolódik a művészethez. Gondoljunk csak arra, hogy sokan általában félve mennek be egy-egy múzeumba, kiállítótérbe, mindannyiunkban van ilyenkor egyfajta várakozás: vajon mi fog történni velünk odabent. Sokszor, a leggyakrabban, akár semmi különös nem történik, a várakozással kísért tapasztalat mégis egyedi élmény.    

Milyen közönséget szeretnél megszólítani a kiállítással, milyen reakciókat szeretnél kiváltani a látogatókból ?

Ez különösen érdekes kérdés, s mivel a kiállítás témafelvetése a fentiek alapján egyben a közönség reakcióiról is szól, kíváncsian várom tehát a ’hús-vér’ közönség véleményét. Gyakori óhaj, hogy a kortárs képzőművészet oly módon nevelje saját nézőit, hogy egyszersmind szakítson a bennfentességgel. Ez maga pedig gyakran egy feszültségteli viszonyt szül.

Mint kurátor, miért találod fontosnak az olyan rendezvények térfoglalását, mint a Budapest Art Week?

A kortárs képzőművészetnek még minden bizonnyal van némi legitimációs hátránya Magyarországon a többi művészeti ághoz képest, az ilyen rendezvények ennek leküzdésében sokat segíthetnek. Persze ez nem valamiféle verseny, hanem éppen ellenkezőleg: annak is a lehetősége, hogy megértsük az esemény alapon szerveződő kultúra jellegzetességeit. A művészeti hét programjai kapcsolatokat teremtenek, intenzíven mutatják meg azt a hálózatot, amelynek minden tagja folyamatosan a képzőművészet iránt érdeklődő közönség figyelmét célozza meg. Ilyen események által ráadásul jobban megismerhetjük  a városunkat egy speciális szemüvegen – jelen esetben a képzőművészeti világ szemüvegén keresztül.

Fülöp Luca  |   2018/02/06
Okt 4

Az a Budapestes lány! - Interjú Nemes Anita grafikusművésszel

Interjú | „Az a Budapestes lány!” - Nemes Anitát sokszor illetik ezzel a jelzővel akkor, amikor művészete kerül a fókuszba. A grafikusnak a magyar főváros mindig is a szíve csücske marad, de közben tudatosan törekszik arra, hogy feszegesse határait és más jellegű munkákat is elvállaljon. A grafikus-tipográfus-illusztrátorral belvárosi otthonában beszélgettünk eddigi munkáiról és az Art Weekről.