„A bolygónkra ráfér egy kis megpihenés” – Majoros Áron

Miként lesz valakiből szobrászművész? Hogyan születik meg egy-egy műalkotás? Mire van szükség az alkotói pályán való érvényesüléshez? A nyitott műtermek a kanapéról sorozatunk legújabb részében Majoros Áronnal többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. Miközben beavatott minket alkotói univerzumának kulisszatitkaiba, beszélgettünk a sikeres karrierépítésről, az érvényesülésig vezető kanyargós útról, a szobrászat és a művészet szerepéről, valamint a járványhelyzet miatt megváltozott világról.


Hogyan indultál el a képzőművészeti pályán? Miként lett belőled szobrász?

A rajzolás, a konstruálás, az építés szeretete gyerekkorom óta kísér, de a középiskolába való jelentkezés időszakába még nem volt pontos elképzelésem arról, hogy milyen szak áll legközelebb hozzám. Végül kőszobrászként végeztem, mely meghatározó volt számomra; megtanultam a faragás logikáját, az anyag szeretetét, a konzekvens anyagban való gondolkodást, és innen már egyenes út vitt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, természetesen szobrász szakra. Szerencsés vagyok, mert egy igazi klasszikus mesterem volt, Kő Pál szobrászművész, akire a második édesapámként gondolok, jelenléte és szellemisége a mai napig példaértékű számomra. Az egyetemen eltöltött boldog hét év megerősített és felvértezett a szakmai helytállásra.

Szobrász és szobra a karantén idején (Fotó: Egressy Orsolya)

Milyen mérföldköveket tartasz számon a karrieredben?

A tanulmányaim befejezése után szembesültem azzal, hogy rengeteg tehetséges, kreatív művész van közöttünk, és nem lesz könnyű az érvényesülés. Pozitív visszajelzések adódtak már az egyetemi tanulmányaim során is, illetve a diplomaévet követően: pályázatokon díjakat nyertem, melyek közül kiemelném a Junior Prima díjat, valamint különböző felkéréseket kaptam köztéri munkákra, illetve szerződéses galériás képviseletem volt hét évig. Az egyik legnagyobb szakmai elismerés számomra, hogy Emin Hitay műgyűjtő a Hitay collection-t összefoglaló kétszáz oldalas albumának borítójára a szobrom reprodukcióját rakta be, mely gyűjteményének részét képezi, és olyan nagyszerű, világhírű alkotók szerepelnek a könyvben, mint Auguste Rodin, Bruno Walpoth, Jauma Plensa, vagy Nazar Bilyk.

Úgy tudom korábban részt vettél a Budapest Art Mentor programban, mely a művészi karrierépítésben támogatja a jelentkezőket. Mit adott számodra ez a képzés?

Az egyetem befejezése után tíz évvel jelentkeztem a programra, amit hiánypótló kezdeményezésnek tartok. Sok mindent láttam, tapasztaltam a művészeti szcénában, mégis hiányérzetem volt a szakmai, művészetmenedzsmenti háttérre vonatkozóan. Professzionális szakemberek átfogó előadásaival, hol megerősítettek, hol felvilágosítottak a rendszer működéséről, legyen az a story-telling, a szerzői jogok vagy a marketing stratégiák használata. A Budapest Art Mentor időszaka alatt megismertem a mentorok és az évfolyamba járó különböző, izgalmas alkotók személyiségét és látásmódjukat, amiért már külön megérte részt venni a programban.

Kontempláció: kiállíttott szobor az Ybl Budai Kreatív Ház előtt (Fotó: Egressy Orsolya)

Rengeteg kiállításon szerepeltél, számos díj és elismerés birtokosa vagy, szobraid neves múzeumokba és gyűjteményekbe kerültek Mexikótól Kínáig. Mit gondolsz, mi a sikeres művészi karrierépítés titka?

2008-ban diplomáztam, amikor is jelentkezett a gazdasági válság. Ifjú titánként kikerülve az egyetemről nehezen éltem meg a beszűkülést, és jöttek a különféle alternatív megélhetési megoldások, mint a filmdíszlet készítés, dekorációs munkák, de olyan is előfordult, hogy favágásból éltem. Egy hosszabb, nagyobb volumenű műgyantás kivitelezés után rádöbbentem, hogy hobbi lett a szobrászatom, és nem éreztem jól magamat ebben a helyzetben. Ez az időszak négy évet emésztett fel az életemből, és szobraim ugyan eközben is születtek, viszont nem ismertem az érvényesülési csatornákat az interpretálásukhoz. Elérkezett egy döntési pont, amikor úgy éreztem, határozott paradigmaváltásra lesz szükségem, hogy kizárólag a szobrászattal foglalkozhassak. Próbáltam nyitni, figyelni, jelen lenni a szakmai közegben, és már abban az évben megkeresett két galéria az együttműködési szándékával. Ekkor választottam a Faur Zsófi Galériát, ami akkor remek alapot jelentett számomra. Emellett a sikeres művészi karrierépítéshez hozzátartozik az online fórumokon való aktív megjelenés, a művészeti tagsági részvétel, egyéni és csoportos kiállítások szervezése, nemzetközi művészeti vásárokon való megjelenés, és még sorolhatnám. Úgy gondolom a tehetség a szakmában alapvető, így a legfontosabb önmagunk és célunk meghatározása, mindemellett pedig a szorgalom és az alázat is rendkívüli jelentősséggel bír.

Milyen alkotófolyamat során készül el egy-egy szobor? Milyen anyagokkal dolgozol és milyen viszonyba vagy velük?

A szobrászatban az anyaggal való dialógust szeretem. A koncepciómhoz a legerőteljesebb anyagot választom, legyen az acél, fa vagy kompozit. Számtalan esetben az anyag reakciójától változik a szobor, és folytonos párbeszéd van jelen az alkotás során, persze én erőltetem az alap elképzelésemet, de mire észbe kapok csak konstatálom, hogy megint nem egyedül dolgozom, és az anyag szoborrá vált.

A műteremben (Fotó: Egressy Orsolya)

Mit gondolsz milyen szerepe van a szobrászatnak a 21. században?

Fizikai térben élünk, testünket, életterünket tárgyak korlátozzák, formájuk, anyaguk megjelenésük kihatnak az életünkre. A tárgyakat megtöltjük tartalommal, gondolatisággal, jelentéssel, és szoborrá válik, mely kedvezően befolyásolja az életterünket, pallérozza elménket és erősíti az értékrendünket. Minden kort a művészetéről lehet meghatározni, elmond mindent az adott kultúráról, az értékrendjéről, szellemiségéről és a technikai fejlettségéről, ez ma sincs másképp.

Alkotásaid középpontjában sokszor az ember áll, szobraid különböző aktuális és fontos társadalmi kérdésre reflektálnak. Milyen témák foglalkoztatnak leginkább az emberábrázolás kapcsán?

Szobrászatom alapvetően figurális, a megközelítéseim különbözőek: tematikában az élet motivál, figyelem a környezetemet, a mikro és makro közegemet, a világi tendenciákat és folyamatokat, amelyekből töltődöm. Minden szobromnak más és más a koncepciója, – persze van olyan szoborsorozatom, aminek az evolúciója is fontos – de már az anyagválasztást, a szobor rendszerét is a koncepció alá rendelem. Munkáimban megjelenik az emberi mivoltunkra, az isten keresésre, a társadalmi problémákra, a generációs különbségekre való reflektálás. Ugyanakkor olyan témák is foglalkoztatnak, mint a megfelelési kényszerek, a női szerepek társadalmi változásai vagy akár a meddőségi problémák. Azt gondolom, hogy a műveket a kiállításlátogató fejezi be, magán átszűrve, saját kontextusába helyezve értelmezi. Alkotóként nem szükséges szpojlerezni a munkánkat, így a műalkotás megfejtése egyéni lehet, és így zárul be az alkotás köre.

Háziasszony (180x70x60cm, acél, 2016)

A Kollektív műterem tagja vagy, ahol jelenleg hárman alkottok. Honnan jött a közös stúdió ötlete?

A közös műterem igénye már a középiskola alatt kialakult, ráadásul már akkor Esse Bánki Ákos festőművésszel és Rajcsók Attila szobrászművésszel alkottunk együtt. Volt, hogy parasztházat béreltünk, de évekig voltunk a Pauker nyomda iparterületén is, most pedig Budapesten, a IV. kerületben, a volt Finombőr gyár területén dolgozunk. A kollektívát mind a hárman szeretjük, elvonultan alkotunk, ugyanakkor folyamatosan támogatjuk egymást, és szakmai kérdésekről konzultálunk. Funkcionálisan is számos előnye van annak, hogy együtt dolgozunk, akár anyag mozgatásban, akár kiállítási megjelenésekben is. Több szakmai programot valósítottunk meg együtt az évek során, legyen az egyéni vagy csoportos kiállítás, műteremlátogatás, gyűjtőkkel való találkozás vagy műterem party, melyek izgalmasabb, gazdagabb élményt tudnak adni, ha együtt hozzuk létre.

Korlát (Fotó: Egressy Orsolya)

Hogy telnek a mindennapjaid a karantén idején, hova zárkóztál be? Hogyan éled meg a bezártságot és ez miként befolyásolja a művészetedet, új alkotásaidat?

A műtermem egy izolált gyártelepen van, szerencsére ide biztonságosan ki tudok jutni, így a korlátozások ideje alatt is rendszeresen dolgozom. Az emberi test bezártságának témakörével régóta foglalkozom, de a személyes korlátjaink és terünk szűkülése a generációmnak teljesen új helyzet. Biztos vagyok benne, hogy ez a speciális szituáció meg fog jelenni valamilyen módon az elkövetkezendő munkáimban. Jelenleg a Korlát című munkám léptékváltásával foglalkozom, az életnagyságú szobromat felnagyítottam a duplájára. Harmadik hete hegesztem, de már lassan összeáll a szobor teljes egésze.

Munka közben (Fotó: Egressy Orsolya)

Milyen tanácsaid vannak az olvasóknak az otthon maradáshoz, szerinted hogyan lehet egy kis művészetet csempészni a mindennapokba?

Ez az új helyzet elgondolkoztató és ambivalens érzésekkel tölt el. Az emberiségre ráfér egy kis visszafogottság és azt gondolom, életünk és belső értékeink analizálására megfelelő ez a megváltozott környezet és helyzet. A bolygónkra is ráfér egy kis megpihenés, érdemes élni a lehetőséggel, elmerengeni a létezésünk mivoltán, a művészet ennek megértésében mindig is segítségünkre volt. Nézzünk jó művészfilmeket, olvassuk el régi kedvenc könyveinket, lapozgassunk művészeti albumokat, nyugodtan éljük meg a naplementét és kapjuk el a létezésünk pillanatát.

Új sorozatot indítottunk a Budapest Art Week magazinjában, ahol házhoz visszük a Nyitott Műtermek programsorozatunkat. Az interjúkban olyan művészeket mutatunk be, akik az Art Week ideje alatt kinyitották volna műtermeik kapuját a nagyközönség számára, de most inkább ők is zárt ajtók mögött alkotnak. Nemcsak a művészek munkásságába és műtermeikbe nyerünk virtuális betekintést, hanem arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan élik meg az önkéntes elvonulást, hogyan reflektálnak alkotásaikban a megváltozott mindennapokra, és mit tanácsolnak az otthon maradáshoz. 

(CímlapfotóEgressy Orsolya)

Költő Nóra  |   2020/05/14
Aug 9

Kortárs kiállítások és kiadványok nyomában az ISBN könyv+galériában

Interjú | Az ISBN izgalmas színfoltja a budapesti galériás színtérnek: a VIII. kerületi Víg utcában megbújó üzlethelyiségbe lépve művészeti könyvek és kiadványok izgalmas forgata várja az érdeklődőket, hátul pedig a galéria aktuális kortársművészeti kiállítása teszi felejthetetlenné a látogatást. A könyvesbolttal kiegészülő galéria nevének eredet se véletlen: a kiadványok azonosítását szolgáló, 13 jegyű kód, az ISBN-szám (International Standard Book Number) áll az elnevezés mögött.


Júl27

„Egykor az antik is kortárs volt” - trendeken túlmutató értékek a Várfok Galériában

Interjú | A Várfok Galéria, az egyik első hazai alapítású kortárs galéria idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. 1990-ben Szalóky Károly Várfok 14 Műhelygaléria néven nyitotta meg a nagyközönség előtt a kortárs kiállítóteret. Az elmúlt közel három évtizedben számos átalakításon és fejlesztésen esett át a galéria, mely ma a Várfok utca 11. szám alatt, közel 300 négyzetméteres kiállítótérrel és művészeti könyvtárral várja látogatóit.