„A ritmusváltás átértékeli a mindennapokat” – Benyovszky-Szűcs Domonkos

Nyitott műtermek a kanapéról sorozatunk negyedik részében Benyovszky-Szűcs Domonkos engedett bepillantást a kulisszák mögé: mesélt arról, hogyan lesz műtermében ötletből műalkotás, mivel kísérletezik éppen, milyen különleges festészeti technikákat alkalmaz, és hogy a digitális fotóknak, a képroncsolásnak, a színeknek, az ellentmondásoknak és a görög mitológiának milyen szerepe van alkotómunkája során.


Domival beszélgettünk tanulmányai és mesterei kapcsán a művészi pályája alakulásáról, a Budapest Art Mentor programról, az alkotói karrierút tervezéséről, valamint szóba került az Értsd a Kortárst! előadás-sorozat, melynek célja, hogy közelebb hozza a laikusok számára a kortárs képzőművészetet. Gorcső alá vettük a karanténban töltött napokat, és hogy milyen hatással lehet saját alkotásaira és a művészeti szcéna egészére a járványhelyzet.

Mikor és miért kezdtél művészettel foglalkozni, kik támogattak abban, hogy ezt a pályát válaszd?

Nyilván közhelyes, de mindig is az alkotás érdekelt. Abban viszont, hogy ezzel professzionálisan foglalkozzak sokan hozzásegítettek, méghozzá különféle nézőpontokból, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Az egyetem előtt Bukta Norbert festőművésztől tanultam a művészeti nyelv lehetőségeiről, és a festészet gyakorlati alapjait is tőle sajátíthattam el. A Képzőművészeti Egyetemen Drozdik Orsolya osztályába jártam, akinek erősen konceptuális megközelítése nagy váltást jelentett számomra. Arra inspirált minket, hogy műveinkkel kapcsolódjunk a kortárs valósághoz. Jelenleg pedig Ernszt András a témavezetőm a doktori képzésben, aki mind a festészetmódszertani, mind a teoretikus keretek pontosításában támogat.

A műteremben

Hogyan alakult a pályád? Milyen mérföldköveket tartasz számon a karrieredben?

Alkotóként különféle nyelvezeteket dolgozok ki, amelyekhez mindig visszatérek, így műveim egy folyamatosan fejlődő műsorozat és koncepció részét képezik. Ezért azt hiszem, hogy minden önálló kiállításom ilyen mérföldkövet jelentett: egy-egy folyamatot zárt le, vagy annak egy szakaszát összegezte. A csoportos kiállítások pedig gyakran új fényt vetnek az elkészült alkotásokra, ami friss inspirációt ad. Fontos pontot jelentenek a sikeres pályázatok és ösztöndíjak is, mert megerősítést jelentenek, és ajtókat nyitnak meg.

Úgy tudom jelenleg a Budapest Art Mentor programban veszel részt, mely a karrierépítésben támogatja a művészeket – mesélnél arról, hogy mit adott eddig ez a program, illetve, hogyan zajlanak az órák a karantén idején?

Emlékszem, hogy mennyire vártam a Budapest Art Mentor pályázatkiírását, mert már korábban megfogalmazódott bennem, hogy elengedhetetlen lenne találni egy platformot, amely a művészeti világ rendszerszerű működésére enged rápillantani. Ez egy olyan terület, amire nem igazán jut idő a felsőoktatásban, hiszen az alkotói én alapjainak lefektetése minden időt felemésztő folyamat. Nagyon értékelem, hogy a BAM képzésben minden témát olyan előadó hoz közel hozzánk, aki részletekbe menően rajong a saját területéért. Nagyon sokféle megközelítéssel találkozunk, rengeteg módszer és gyakorlati tanács koncentráltan jut el hozzánk, ami tényleg hiánypótló. A képzés nemcsak egy valódi karriercél megalkotásában támogat, hanem az ehhez vezető, megugorható lépések ütemezésében is segítséget nyújt. A karantén idején online órák vannak és szerencsére zajlik a mentorálás is. Klassz, hogy a mostani helyzetben is együtt gondolkodhatunk és tervezhetünk ebben a közösségben.

Konstelláció, Portré I., 2018, olaj, vászon, 52x42cm

Mindig nagyon érdekes bepillantani a kulisszák mögé, nálad hogyan lesznek az ötletből műtárgyak?

Általában jellemző rám, hogy a műteremben elég tervszerűen dolgozom. A különböző festészeti módszerek kidolgozásakor rengeteget kísérletezem. Ezek voltaképpen olyan festészeti kérdésekről szólnak, mint az egyes színek színerejének beállítása, a strukturált felület szerepe vagy a tónusértékek meghatározása. Miután megtaláltam a megoldást, az egyes munkafázisokat szisztematizálom, és ez alapján építem fel a festményeket. Azt hiszem, hogy igazán az alkotás folyamata során válik verbalizálhatóvá az a jelentés vagy tartalom, amire az egész kísérletezés irányult. 

Mondanál egy példát?

Konstelláció című sorozatomban pixeleket fordítottam át térbeli festék pontokká. Bár a festményeken a színek egy síkon vannak, mégis térbeliek. Ezért a képek nézése során egymással átfedésbe kerülnek, újra és újra megváltoztatják a festmény összképét. A kép építése közben jöttem rá, hogy ez a változó látvány tulajdonképpen olyan, mint amikor megismerünk valakit vagy valamit. Folyamatos változnak a beérkező az információk és ezzel együtt a bennünk kialakult mentális kép is. A folyamat során a festék testére egyre inkább a fizikai lét metaforájaként kezdtem tekinteni.

Konstelláció, részlet

Milyen érdekességek vannak a műtermedben? 

A műtermemet mindig az aktuális sorozathoz szükséges anyagok és inspirációs képek árasztják el. Sok egyéb mellett a Konstelláció című sorozattal például több, mint tíz éve kísérletezem, ezért a legfontosabb, témához kapcsolódó vázlatok ilyenkor előkerülnek. A kísérletezés során csináltam lazúros és pasztózus képeket, pecsételtem parafadugóval, de festettem perforált lemezek segítségével is. Végül két technika vált be. Az egyiknél durvafelületű ipari csiszolóvászonra rajzolok olajpasztell krétával, a másiknál pedig előre kikevert olajfestékeket töltök zsákokba, és abból nyomom a színeket a vászon felületére. Ez utóbbi miatt most leginkább egy cukrászműhelyhez hasonlít a műtermem.

Munkáid során sokat foglalkozol az identitás kérdésével, a megismerés és tapasztalás lehetőségeivel. Miért érdekes számodra ez a terület? Milyen konkrét témák foglalkoztatnak? 

A környezetünkben lévő képek erősen befolyásolják azt, ahogyan a világot olvassuk, de irányítanak minket abban is, ahogyan egymásra vagy önmagunkra tekintünk. Persze egyre inkább digitális képeken keresztül közelítünk nagyjából mindenhez a világon, de ugyanebbe fordítjuk vissza tapasztalatainkat is. A megismerésnek ez a medializáltsága érdekel, és a virtuális képi világ erősen manipulált, labilis, fluid jellege inspirál. Ezért szinte kizárólag digitálisan roncsolt fotók alapján festek. Számomra az az izgalmas ezekben a képekben, hogy általuk a látvány és a jelentés ellentmondásos kapcsolata szinte láthatóvá válik. Tetszik bennük, hogy észlelésük folyamatszerű, mert általában nem egyértelmű, hogy mit is látunk rajtuk.

Metamorphosis, Endymion, 2014, olaj, vászon, 52×42 cm

A fotó és a festészet médiumán keresztül a figuratív és a nonfiguratív átjárhatóságát kutatod. Hogyan kapcsolódnak össze ezek a fogalmak munkáidban? Mesélnél konkrét alkotásokról, projektekről ennek kapcsán?

A festés látszólag nagyon más képalkotás, mint a fotózás vagy a film, de mégis hatalmas az átfedés közöttük. A Metamorphosis című sorozatnál például képtömörítési hibákkal dolgoztam. Ezek segítségével vált láthatóvá, hogy sok pornófilm hasonló módszerekkel teszi érzékivé a meztelen test látványát, mint mondjuk a barokk festészet. A képhibák nélkül észrevétlen marad a színhatások vagy képkivágások párbeszéde a festészet sok száz éves hagyományával. Mivel a legtökéletesebb aktok a képzőművészeti hagyományban az istenekhez tartoznak, a sorozat címéhez Ovidius művét választottam, az egyes festményekhez pedig a görög mitológiából kölcsönöztem neveket. Mindig nagyon izgalmas számomra a különféle területek és korok egymás mellé rendelése.

Van egy saját előadás-sorozatod, melynek célja, hogy közelebb hozza a kortárs művészetet a laikusokhoz. Az Értsd a Kortárst! képzés hiánypótló itthon. Honnan jött az ötlet, mi motivált, hogy létrehozd ezt a programot?

Korábban több helyen is tanítottam és gyakran azt tapasztaltam, hogy a kortárs művészet idegen az emberek számára. Sokszor még akkor is, ha érdeklődnek iránta. Persze ezzel alkotóként is találkozom. Furcsa ellentmondás, hiszen a kortársak épp a mai korról beszélnek, amelyben mind élünk. És talán amiatt még furcsább ez, mert a kortárs művészet egyébként kapcsolódik a különféle társtudományok módszereihez, kérdéseihez. Ez alapján akár otthonosabb is lehetne egy-egy kortárs mű egy szociológus vagy informatikus számára, mint egy Caravaggio festmény, de nem így van. A régi remekműveket mindenki szereti, ezért ezek mellé rendelve mutatom be a kortárs művészet fontos szereplőit. A kortárs stratégiák persze radikálisan különböznek az elmúlt korok módszereitől, de talán pont ezáltal válnak láthatóvá a mai művészet problémafelvetései.

Előadás az Értsd a Kortárst! kurzuson

Mik a távolabbi céljaid a kortárs művészeti képzéssel?

Úgy tervezem, hogy a jövőben több művészt vonok be előadóként az Értsd a Kortárst! programba. A képzőművészek, bár elsajátítják a művészetelmélet nyelvezetét, alapvetően alkotói nézőpontból beszélnek. Úgy érzem, hogy ez a sajátos pozíció izgalmas új színfoltot jelent a hazai kulturális közegben.

Hogyan éled meg a bezártságot, és ez miként befolyásolja a művészetedet, új alkotásaidat?

A járvány miatt sem a budapesti sem a pécsi műtermemben nem dolgozom jelenleg. Viszont van egy olyan sorozat, ami régóta foglalkoztat, de eddig nem tudtam elég mentális teret hagyni neki. Most ennek is eljött az ideje, ezért a műtermem részben beköltözött az otthonomba és itthon festek. Ezek kisebb helyigényű művek, és egy új képi nyelvezet kialakításán kezdtem el dolgozni, amiben többféle tecnhikát ötvözök.

Műtermi részlet

Hogy telnek a mindennapjaid a karantén idején?

A mostani helyzet sok mindenre megtanít, mert a ritmusváltás átértékeli a mindennapokat. A karanténban töltött órák számomra lassabbak és koncentráltabbak. Most több időm jut mindenre, hiszen minden egy helyen történik, de egyben elég sűrűnek élem meg a napokat. Igazából remélem, hogy ez az állapot segít majd abban, hogy egy fenntarthatóbb tempót alakítsak ki, amikor újraindul az élet.

Szerinted hogyan fogja befolyásolni a művészeti világot a járvány? Mit gondolsz milyen pozitív hozadékai lehetnek ennek az időszaknak?

A nehéz helyzet ellenére azt látom, hogy sok ember számára nagyon felértékelődik a kultúra, ami fantasztikus változás. A karantén az online térbe terelt sok programot, ami hosszú távon szerintem hasznos lehet, hiszen az értékek így talán még több emberhez juthatnak el. Bízom benne, hogy ez is növeli a kultúra közösségépítő erejét.

Munkák a műteremben

Milyen tanácsaid vannak az olvasóknak az otthon maradásra, szerinted hogyan lehet egy kis művészetet csempészni a mindennapokba?

Rengeteg szuper tartalom elérhető most: archívumok, filmek, podcastok, ami a karantén idején is inspiráló programot jelent. Bár sok kiállítás is felkerült a virtuális térbe, ezt inkább egy új, kialakulóban lévő médiumnak érzem. Nekem nagyon fontos, hogy a műbefogadás során fizikailag kerülhessek közel az alkotásokhoz. De talán pont ezért az egyik nagy kedvencem a Google Arts & Culture oldal, ahol viszont végtelen időt el tudok tölteni. Az oldalon található alkotásokat gigapixeles felbontásban töltötték fel, ezért olyan közelről lehet megnézni a műveket, mint a valóságban sosem.

Új sorozatot indítottunk a Budapest Art Week magazinjában, ahol házhoz visszük a Nyitott Műtermek programsorozatunkat. Az interjúkban olyan művészeket mutatunk be, akik az Art Week ideje alatt kinyitották volna műtermeik kapuját a nagyközönség számára, de most inkább ők is zárt ajtók mögött alkotnak. Nemcsak a művészek munkásságába és műtermeikbe nyerünk virtuális betekintést, hanem arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan élik meg az önkéntes elvonulást, hogyan reflektálnak alkotásaikban a megváltozott mindennapokra, és mit tanácsolnak az otthon maradáshoz. 

 

Költő Nóra  |   2020/05/05
Máj14

„A bolygónkra ráfér egy kis megpihenés” – Majoros Áron

Interjú | Miként lesz valakiből szobrászművész? Hogyan születik meg egy-egy műalkotás? Mire van szükség az alkotói pályán való érvényesüléshez? A nyitott műtermek a kanapéról sorozatunk legújabb részében Majoros Áronnal többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. Miközben beavatott minket alkotói univerzumának kulisszatitkaiba, beszélgettünk a sikeres karrierépítésről, az érvényesülésig vezető kanyargós útról, a szobrászat és a művészet szerepéről, valamint a járványhelyzet miatt megváltozott világról.


Máj22

 „Az izolált lét megkönnyíti a prioritások fenntartását” - Szakál Éva

Interjú | Szakál Évával a Nyitott Műtermek a kanapéról sorozatunkban a DIO alkotótérről, a közös műtermi létről, mérföldkövekről és fordulópontokról, kínai tanulmányútról, az online tér és a festészet kapcsolatáról, hard-edge és a posztdigitális festészeti műfajokról, valamint a karanténban töltött hétköznapok előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk.