Az alkotás bensőséges terei

Mint egy kíváncsi kisgyerekben, úgy tobzódnak bennünk a miért kezdetű kérdések, amikor a képzőművészetről, szorosabban pedig az alkotás folyamatáról gondolkozunk. Szeretnénk jobban megérteni azokat az embereket, akik képesek egy műalkotást teremteni, az érzéseiket és a gondolataikat egy teljesen új formába önteni. Kedvcsináló véleménycikk a Nyitott Műtermek Délutánjáról.


Esse Bánki Ákos műterme, 2019

Amikor életemben először léptem be egy műterem ajtaján, rettentően zavarba jöttem. Olyan érzés fogott el, mintha valakinek a fejébe látnék és hallanám a gondolatait. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy valójában milyen intim tevékenység is az alkotás, és hogy amikor alkotunk, gyakorlatilag nem történik más, minthogy levetkőzünk és kifordítjuk a belsőnket, mint egy ruhát. Ezzel a csupasz állapottal, ahol még a lelkünk is meztelen, még az alkotónak magának is nehéz lehet szembesülni, másokat beengedni ezeknek a belső és bensőséges folyamatoknak a tereibe pedig egészen félelmetes érzés lehet. Ugyanakkor ez a bátor vállalás a művész részéről páratlan lehetőséget nyújt a közönségnek arra, hogy jobban megértse az alkotási folyamatot és a művészt saját közegében lássa.

A Budapest Art Week és a Nyitott Műtermek Délutánja kereteiben számos műteremben volt szerencsém járni. Volt, ahol a totális káosz, a festékszag és a pince-hangulat uralkodott, megint máshol rend, rendszer, világosság és meglepő tisztaság fogadott. Voltam kis házban a kert végében, garázsban, lakás-műteremben, szuterénben, gyárépületben. Kicsiben és óriásiban, sötét és fényes helyen, a város közepén és messze a város zajától.

Fürjesi Csaba műterme, 2018Bullás József műterme, 2018

Az alkotói tereknek ezt a különbözőségét látva számtalan kérdés merült fel bennem. Mindannyiunk számára létezik egy olyan ideális atmoszféra, ahol hatékonyan tudunk dolgozni, de vajon így van ez a művészekkel is? Lehet egy lapon említeni a hatékonyságot és a kreativitást? Kreativitásnak nevezhetjük-e egyáltalán azt, amikor tudatosan igyekszünk produktívak lenni? Vagy éppen az az igazi tehetség, aki bármikor képes tudatosan megtalálni magában azt az alkotáshoz szükséges forrást, ahonnan tud meríteni? Egy művész vajon mindig egy érzelmektől túlcsorduló, ihletett állapotban alkot? Egyáltalán van-e értelme a laikusok fogalmait alapul véve megpróbálnunk értelmezni a művészek munkamorálját vagy az ő esetükben egy teljesen más zsinórmértéket kell választanunk?

Budapest Art Factory, 2019Budapest Art Factory, 2019

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához a legközelebb pedig talán úgy kerülhetünk, ha alkalmunk nyílik azokat feltenni a művésznek a műtermében. Legnagyobb meglepetésemre a művészek teljesen megközelíthetőek ebben a helyzetben és a lehető legközvetlenebb módon igyekeznek válaszolni a sorjában érkező kérdésekre. És amikor megtörténik a csoda, és együtt láthatjuk a művészt a műtermében az alkotásaival, akkor rendszerint rájövünk, hogy talán nem is a megfelelő kérdéseket tettük fel.

Azon túl, hogy lehetőségünk nyílik meglátni az embert az alkotások mögött, azáltal, hogy a festményekkel és a szobrokkal keletkezésük helyszínén ismerkedünk meg, a Nyitott Műtermek alatt másféle módon kezdünk el kapcsolódni az alkotásokhoz is, mintha egy galériában vagy múzeumban találkoznánk velük. Az embernek olyan érzése támad, mintha egy életeket megváltoztató titkos találmányt még azelőtt megcsodálhatna, hogy a nagyközönség tudomást szerez róla.

Bárdics Adél  |   2020/02/02