„Az alkotói közösségben rejlő erő, ha jól tud működni, csodákra képes” - Szász Sándor

Nyitott műtermek a kanapéról sorozatunk utolsó részében Szász Sándorral, a Budapest Art Factory egyik alapítójával beszélgettünk. A rangos, nemzetközileg is elismert alkotóműhelyt Kucsor Mártával és Juhász Dórával közösen hozta létre, mely nemcsak műtermeknek, de külföldi rezidenciaprogramoknak, kiállításoknak, előadásoknak is helyt ad. Az Art Factory pezsgő színtere a hazai képzőművészeti életnek, és a Nyitott Műtermek Délutánja programsorozat is innen indult el 2012-ben...


Mindig is tudtad, hogy művészettel szeretnél foglalkozni? Hogyan léptél alkotói pályára?

Édesanyám figyelt fel a jelenségre, hogy leköt a rajzolás, és művészeti általánosba íratott. Igaz az első három évet zenei tanulmánnyal töltöttem, de ötödik osztálytól, már képzőművészeti szakon tanulhattam. Hetedikben volt egy határozott elképzelésem, hogy inkább autószerelő leszek... Nem emlékszem miért, vagy hogy alakult ki bennem, hogy otthagyom a képzőművészetet, de annyira a fejembe vettem, hogy tanáraim behívattak édesanyámmal együtt, és meggyőztek, hogy maradjak. A középiskolai évek alatt volt pár osztálytársam akikkel nagyon inspiráltuk egymást, és országos versenyeken olyan eredményeket tudtunk hozni, amely tovább erősítette bennem a továbbtanulás értelmét.

Kollázs készülőben

Milyen fontos mérföldköveket tartasz számon a karrieredben?

Érdekes, hogy míg a művészeti pályán a legtöbb alkotó magányosan építkezik, ennek ellenére nekem mindig a közösségben való gondolkozás, és alkotás volt a leginkább meghatározó. Ezekből alakultak ki azok az egyéni sikerek is, melyek egyes életszakaszban meghatározóak lettek, és tovább inspiráltak az alkotói pályámat. A budapesti Képzőművészeti Egyetemen eltöltött öt év a festő szakon, Szabados Árpád osztályában hihetetlen élmény, meghatározó időszak volt az életemben. A képzés vége felé sokat gondolkoztam, hogy válasszam-e az egyetem falai nyújtotta „roxforti” bensőséget, és maradjak vissza tanárnak, vagy előbb próbáljak meg egyéni pályán helyt állni. Utóbbi mellett döntöttem, annak ellenére, hogy láttam, sokkal több nehézséggel jár, de úgy éreztem, sokat kell még tanulnom, hogy egyszer a következő nemzedéknek, ha úgy adódik, hitelesen tudjak megerősítést adni. Az évek alatt számos díjat kaptam szakmai szervezetektől, ezek közül a Strabag festészeti díja, a Derkovits ösztöndíj és a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíja a legmeghatározóbbak számomra. De azt előre láttam hogy tévedés lenne csak a magyarországi művészeti világban gondolkodni, mert ez nagyon átpolitizált, és muszáj nyitni külföld felé. Innen indul a Budapest Art Factory története...

Műterem a Budapest Art Factory-ben

Hogyan folytatódott a történet?

Kucsora Mártával és Juhász Dórával alapítottuk meg a Budapest Art Factoryt, aminek az előzménye az volt, hogy 2006-ban együtt dolgoztunk egy amerikai művészeti menedzserrel, aki műteremnek bérelt számunkra egy hatalmas lerobbant ipari csarnokot a Láng Gépgyár területén. 2009-ben sajnos megváltoztak a tervei és elköltözött Magyarországról, mindent felszámolva maga után. Átvettük a csarnok bérleti szerződését a területet üzemeltető cégtől. Tudtuk, hogy nem kis felelősséget vállalunk, de úgy döntöttünk, hogy kialakítunk egy kulturális központot, melyet Budapest Art Factory-nek neveztünk el. Nagyon egyszerű körülmények között indultunk, a teljes belső infrastruktúrát magunk építettük ki, saját költségen. Legnagyobb segítségünkre a hatalmas ipari tér szolgált, így mertünk nagyot álmodni. Először egy kiállító teret építettünk, majd kialakítottunk hét műtermet.

Kucsora Márta, Szász Sándor és Juhász Dóra

A műtermek fenntartásán kívül nagyon sok más dologgal is foglalkoztok, rezidenciaprogramokat, kiállításokat, művészeti programokat szerveztek. Tudatos volt, hogy ennyi felé szeretnétek nyitni, vagy egyik dolog hozta magával a másikat?

Előtte is sok mindent szerveztünk, ezért az nem volt kérdés, hogy szükség lehet-e műteremre vagy kiállító térre, mert ebben biztosak voltunk. Amit még láttunk, hogy az igazán színvonalas független kiállító helyek száma egyre szűkül, és ez hosszú távon probléma lehet. Így kezdetben minden saját célra készült. De ezzel egy időben úgy 2012 táján sokat beszéltünk arról, hogy egyre kevesebb olyan külföldi kortárs művészt látunk a nagy állami intézmények kiállítótereiben, akiket szeretünk, akikkel megismerkedhetnénk. Innen indult az az elképzelés, hogy miért ne próbálnánk mi meghívni azokat a művészeket, akiket nagyra tartunk, felajánlani nekik műtermet és kiállítást. Így indult útjára a Nemzetközi Rezidens Program 2013-ban, amelyben évente 4-7 művész látogat Magyarországra a Budapest Art Factory műtermeibe dolgozni és 4-5 kiállítást szervezünk a budapesti kortárs művészeti szcénának, mindezt önköltségen fenntartva, semmilyen állami támogatásból nem részesülve. Számos programot is vendégül látunk, például 2012-ben, nyolc évvel ezelőtt Bérczi Linda ötlete alapján innen indult el a Nyitott Műtermek Délutánja programsorozat is, mely később a Budapest Art Week keretein belül folytatódott, és célja, hogy közelebb hozza a kortárs képzőművészetet a laikusok számára.

Miben más egy ilyen alkotó közösség része lenni, mintha egyedül tartanál fent egy műtermet?

Már egyetem alatt láttam az alkotói közösségben rejlő erőt, mely ha jól tud működni, csodákra képes. A képzőművészeti világunk eléggé zárt rendszer, mondhatnám szinte minden nap egy karantén, de ha műtermed közvetlen környezetében hasonló szemléletű emberek megtalálják a közös hangot, akkor az lehetőség is lehet. Jelenleg a Budapest Art Factoryban a három alapítón kívül együtt dolgozunk egy brit, két amerikai, és egy szlovák származású művésszel. Nagyon jó a jelenlegi csapat, és számomra ez az, ami jelenleg értemet ad, hogy része lehetek egy olyan mikro közösségnek, amelyben sok információ tud áramlani és amelyből valahol mindenki nyer valamit. Ha ez még közös célokkal is tud társulni, akkor nagyon gyümölcsöző lehet.

A Budapest Art Factory indusztriális környezetben

Hogyan lesz a műtermedben az ötletből műalkotás? Milyen műfajokban, mily technikákkal dolgozol? Mi inspirál?

Minden inspirál, ami a környezetemben történik, ezért nagyon fontos, hogy minek engedem át az érdeklődésem, mivel foglalkozom tartósabban, hosszabb ideig. Utóbbi években a munkáimban társadalmi problémák foglalkoztatnak, ezzel kapcsolatban olvastam, gyűjtöttem anyagokat, képeket. Sok elképzelés mielőtt valamilyen formában kiteljesedne, évekig érlelődik, akár csak tervekben létezik, aztán egyszer csak útjára indul. Eddigi pályámon többnyire festészettel foglalkoztam, de 2018 decemberében volt egy egyéni kiállításom Kínában, a Tianjini Művészetek Múzeumában, ahol 1200 négyzetméteren objektek, tér installációk, fotó és videó munkák is készültek. Vannak tematikus időszakok, amelyek akár éveket kitölthetnek, a legutóbbi kiállításom anyaga 9 hónapig készült Lautréamont Árnyai címmel, amelyet Makláry Kálmánnal terveztünk. 2020 februárban bemutatásra került a brüsszeli Balassi Intézetben, de a budapesti megnyitót el kellett halasztanunk a járvány miatt. Ebben a sorozatban 35 kollázs található, néhány 150x110-es méretű darab is, amely ebben a műfajban elég ritkaságnak tekinthető. Remélem hamarosan bemutatásra kerülhet az anyag.

Man in the High Castle, 2018, olaj vászon, 160 x 200 cm

Milyen témák érdeklenek jelenleg? Min dolgozol most?

Jelenleg munkáimban meghatározó az emlékezet, mint identitást formáló erő, a személyiség fejlődésében, és később a világra gyakorolt hatásában. Személyes történetekből építem munkáim, gyakran használva képeket, tárgyakat a múltból és jelenből, melyeket egy más kontextusba helyezve, egyfajta szürreális jövőképet teremtek. A fő irány újra a festészet lett, illetve a kollázs sorozatból szeretnék néhányat nagy méretben megfesteni, ezek kötik le jelenleg az érdeklődésem.

The Mother of Eleven Planets, 48x40 cm, kollázs, 2019

Mennyire érintett a járványhelyzet téged és az Art Factoryt? Szerinted hogyan fogja befolyásolni a művészeti világot a járvány?

Az idei év sok meglepetést okozott, egy egyéni kiállításom elmaradt Kínában, egy másik Bukarestben nem biztos hogy megvalósul. Ez nagyon sok munkának és időnek a vesztessége, mely kellemetlenül érint, de ha realisták maradunk és körbenézünk akkor találunk bonyolultabb helyzeteket is. Kétségtelen, hogy a képzőművészeti szakma nagy vesztessége a jelenlegi helyzet, és itt különösen az alkotókra gondolok, akik ki vannak szolgáltatva egy amúgy sem töretlen piacnak, ez a járvány nagyon rosszkor jött. A Budapest Art Factory teljes éves programját át kellett csoportosítsuk a következő évre, nem kevés munkánknak az anyagi és szakmai része lehet, hogy teljesen odaveszett, de átvészeljük. Sokan aggódtak értünk amikor 2018-ban lebontották az előző épületünk, és azok a csodaszép műtermek, mind bontásra kerültek, de háromnegyed év múlva teljesen megújult erővel felálltunk nulláról egy új házzal, új rendszerrel, mely talán jobb is lett, mint a régi. Az elmúlt hónapok múzeumi csöndben teltek, melyet egyrészt kellemesen élveztem, de a látogatottságunk visszaesett, különösen a külföldiek részéről. A járványhelyzet egyedüli pozitív hozadékának azt tartom, hogy több időnk marad a helyi közönségre, akik eddigi tevékenységüket értékelte és szerette.

Képek a műterem falán

Új sorozatot indítunk a Budapest Art Week magazinjában, ahol házhoz visszük a Nyitott Műtermek programsorozatunkat. Az interjúkban olyan művészeket mutatunk be, akik az Art Week ideje alatt kinyitották volna műtermeik kapuját a nagyközönség számára, de most inkább ők is zárt ajtók mögött alkotnak. Nemcsak a művészek munkásságába és műtermeikbe nyerünk virtuális betekintést, hanem arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan élik meg az önkéntes elvonulást, hogyan reflektálnak alkotásaikban a megváltozott mindennapokra, és mit tanácsolnak az otthon maradáshoz.

Fotók: Csudai Sándor

Költő Nóra  |   2020/06/09
Aug 9

Kortárs kiállítások és kiadványok nyomában az ISBN könyv+galériában

Interjú | Az ISBN izgalmas színfoltja a budapesti galériás színtérnek: a VIII. kerületi Víg utcában megbújó üzlethelyiségbe lépve művészeti könyvek és kiadványok izgalmas forgata várja az érdeklődőket, hátul pedig a galéria aktuális kortársművészeti kiállítása teszi felejthetetlenné a látogatást. A könyvesbolttal kiegészülő galéria nevének eredet se véletlen: a kiadványok azonosítását szolgáló, 13 jegyű kód, az ISBN-szám (International Standard Book Number) áll az elnevezés mögött.


Júl27

„Egykor az antik is kortárs volt” - trendeken túlmutató értékek a Várfok Galériában

Interjú | A Várfok Galéria, az egyik első hazai alapítású kortárs galéria idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. 1990-ben Szalóky Károly Várfok 14 Műhelygaléria néven nyitotta meg a nagyközönség előtt a kortárs kiállítóteret. Az elmúlt közel három évtizedben számos átalakításon és fejlesztésen esett át a galéria, mely ma a Várfok utca 11. szám alatt, közel 300 négyzetméteres kiállítótérrel és művészeti könyvtárral várja látogatóit.