Már rég nem a spájzban vannak!

Idén először külön tematikával jelentkezik a Budapest Art Week: a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz csatlakozva a BAW fókuszában is az orosz művészet áll. A BAW művészeti vezetőjét, Vékony Déliát kérdeztük a budavári Mikve Galériában látható Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs művészetben című központi kiállítás kapcsán.


A kiállítás tervezésekor személyesen is ellátogattál Moszkvába, hogy találkozz a kiállító művészekkel. Milyen volt a benyomásod az ottani művészeti közegről?

Az orosz kortárs művészeti szcéna összetett jelenség. Van egyrészt egy hivatalos kortárs művészeti közeg, amit államhoz közeli intézmények és kiállítások propagálnak. Ezek a művészek modernista, szocialista-realista irányt követnek, művészetük monumentális és közérthető. Az a közeg azonban, amivel én kint találkoztam, ettől teljesen eltér. Ők a hivatalos szervektől függetlenül, magánforrásokból szerveződnek. Van, ahol van pénz, és van, ahol nincs, de ez sem akadályozza meg a művészeket abban, hogy gőzerővel dolgozzanak – nemcsak alkotásaikon, hanem közösségük menedzselésén is. Őket a global art, az önszerveződés, a magánkézből jövő anyagi támogatás, az interdiszciplinaritás és a nemzetköziség jellemzi leginkább. A művészek szorosan együttműködnek, és noha az orosz szcéna óriási, mégis mindenki figyeli és számon tartja a másikat.

Moszkva tele van elhagyatott gyárépületekkel, ahol még mindig van fűtés és áram. A Budapest Art Factoryhoz vagy a kolozsvári Fabrica de Pensuléhez hasonlóan több művészeti csoportosulás ezekben a végeláthatatlan terekben bérel műtermet, és ezek a terek kiállítóhelyként is működnek. Az épületek kissé megviselt, ipari jellege ellenére nagyszabású projektek és komoly szponzorok (pl. a Mont Blanc) hoznak itt létre eseményeket és kiállításokat. Egyébként mindenki elképesztően nyitott, érdeklődő, kedves, és kíváncsi az új jövevényekre.

A kiállításon orosz és magyar alkotók munkái együtt szerepelnek. Hogyan kezdtél neki a válogatásnak és mi a kiállítás tematikája?

A kiállítás koncepciójának megfogalmazásához egy orosz kurátor, Ilmira Bolotyan, a moszkvai Garage Kortárs Művészeti Múzeum munkatársának segítségét kértem. Úgy gondoltam, ahelyett, hogy én itt Magyarországon kitalálok egy tematikát, és ahhoz keresek művészeket, jobb lenne, ha a vendég ország, Oroszország aktuális művészeti helyzetéből indulnánk ki. Magyarán arra voltam kíváncsi, hogy milyen művészeti felvetések jellemzik az orosz közeget, és azzal szerettem volna dolgozni. Így találtuk meg Ilmirával azt a témát, amely az oroszok számára valóban aktualitás, hogy a ma működő orosz kortárs művészeti közeget mi és ki inspirálta, hogyan működik és milyen értékeket képvisel. A felvetésünk az, hogy vannak meghatározó alkotók, akiknek az ars poeticája nagy hatással volt és van a ma működő szcénára, és ez egy bizonyos művészi hozzáállást eredményezett, amely például mára önszerveződő, kezdeményező, agilis, a saját sorsát tudatosan kézben tartó művészeti közegben manifesztálódott.

A kiállításon nagy hangsúlyt kap az önszerveződés fontossága, gondoljunk csak az ennek jegyében létrejött művészeti szervezetekre és terekre. Mennyire meghatározó eleme a képzőművészeti világnak az önszerveződés és milyen lehetőségek adódnak erre? Hogyan fest ez itthon, illetve Oroszországban?

Oroszországban az önszerveződés kulcsfontosságú. A szcénának az a része, amivel dolgozom, különösen az önszerveződő tevékenységekből él és teremt gyakorlatilag saját magának továbblépési lehetőséget. Oroszországban a kormány támogatása nélkül kell boldogulni, ami azt eredményezte, hogy a privát és publikus fogalmai másként alakultak ki. Például az állami múzeum vagy könyvtár gyakran nem publikus, az emberek számára nem látogatható, míg a magánkezdeményezések (például a Garage archívum) mindenki számára hozzáférhető. Magyarországon is kezdi észrevenni a szcéna azt, hogy önerő nélkül nem igazán történik semmi. Az intézmények helyett és mellett a magángalériák gyakorlatilag művészettörténetet kezdtek írni, illetve megjelentek olyan emblematikus kezdeményezések, mint a Budapest Art Mentor Program vagy a CCA, és jó látni, hogy egyre több artist-run térrel találkozhatunk. Úgy látom, hogy a saját sorsunk kézbevétele és a kollektív felelősségvállalás elkerülhetetlen ahhoz, hogy a 21. században jó és fontos dolgokat tudjunk létrehozni.

Dmitry Bulatov and Alexey Chebykin (RUS), Access Point, 2016

A következő generációkra nagy hatást gyakorló művészek közül több alkotót is megismerhetünk a tárlaton. Kik ők és miért meghatározó a személyük, munkásságuk?

Orosz oldalról nagyon fontos bemutatnunk azt a generációt, amelyik az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején határozta meg a kortárs művészeti közeget, hiszen ők azok, akiknek sajátos ars poeticáját most is érezzük, nemcsak a művészeten, hanem a művészethez való hozzáálláson, önmenedzsmenten is. Közéjük tartozik Anatoly Osmolovsky és Andrei Monastyrsky. Osmolovsky művészeti iskolát alapított (BAZA), ahova a kiállító művészek közül sokan jártak, Monastyrsky pedig a mai napig működtet egy Collective Actions nevű csoportot, ami csoportos, performatív, erősen konceptuális művészeti aktusokat hajt végre. Magyarországon ezek a direkt hatások nem annyira tudatosak, de Birkás Ákos vagy Szűcs Attila festészete láthatóan inspirálja a most alkotó ifjabb generációt, illetve a Szabó Ádám által képviselt szobrászat is tovább gyűrűzik a következő generációban.

A 20. század folyamán a szocialista tömb egyik országaként szoros kulturális kapcsolatban álltunk az orosz művészeti élettel, amely komoly hatást gyakorolt a hazai művészekre és alkotásaikra. Ma hol fedezhető fel ennek a folytonossága? Továbbra is élő a kapcsolat a két ország kulturális szférája között?

Egyértelműen igen. Engem is meglepett, mennyi párhuzamot fedezhetünk fel a két szcéna között. Nem annyira arról van szó, hogy az egyik közeg hatna a másikra, hiszen párbeszéd vagy találkozási pontok ma nem nagyon vannak. Viszont kifejezetten érezhető, hogy a közös történelmi múlt, a kulturális kapcsolatok, a hasonló oktatási rendszer és értékrend, valamint a jelen társadalmi és politikai helyzet is közös művészeti nyelvet teremtett. Ez a kiállításban is tetten érhető: noha sok esetben nem ismerjük egy-egy alkotás aktuális társadalmi-politikai hátterét, a művel való azonosuláshoz erre nincs is szükségünk, mert átjön az üzenet.

Moszkvában azon is megdöbbentem, mennyire más, mint Budapest, és mégis mennyire ismerős. A környezetből az egyik legismerősebb az esztétikai közeg, ami a szocreál hagyatéka, és a most alkotó, kultúrát meghatározó emberek ebbe a hagyatékba születtek bele. Tehát a kapcsolat nyilván nagyon szoros lesz, és az esztétikum miatt a művészetben ez különösen megnyilvánul. Az orosz művészek, akikkel együtt dolgozom, egy olyan művészeti koncepciót képviselnek, amely egy általános, nemzetközi nyelvet beszél, és szorosan kapcsolódik egy nemzetközileg értett, ugyanakkor minden országban lokális hangot hallató hagyatékhoz.

Dmitry Bulatov and Alexey Chebykin (RUS), Access Point, 2016-4

Mi kapcsolja össze az orosz és a magyar kortárs művészetet a kiállításban?

Mint már említettem, a kapcsolat egyrészt a következő generációra gyakorolt hatásban, másrészt egy olyan művészeti nyelvben van, ami egy kortárs ars universale-t képvisel. Ez azt jelenti, hogy a kiállításon a lokális és kulturális különbségek ellenére olyan alkotásokat látunk majd, amelyek könnyedén párbeszédbe lépnek egymással, és ugyan anyaghasználatukban és stílusukban különböznek, mégis egy meghatározó művészeti nyelvet képviselnek.

A teljesség igénye nélkül mely alkotások ígérkeznek a legizgalmasabbnak?

Az összes kiállító művésztől különleges munkák érkeznek. Az AES+F nagyméretű digitális nyomatai meghatározó vizuális élményt adnak, a Monastyrsky akciójáról készült dokumentáció az orosz téli tájban ugyancsak fontos alkotás. A ZIP csapat videója, amin egy tüntetésre legalkalmasabb hordozható objektet hoznak létre és vetnek be, szintén magával ragadó, de Granilshchikov a mai moszkvai fiatalságról és világról szóló kisfilmje is drámai hatású. Az április 9-i megnyitóra idejön az Electrozavod artist-run tér két művésze, akik külön erre az eseményre készülnek egy helyspecifikus munkával. A magyar alkotók közül például Birkás Ákos festészetét élvezet lesz KisRóka Csaba munkái mellett megcsodálni, és arra is kíváncsi vagyok, hogyan játszanak majd a Mikve terével a Dél Galéria ifjú szobrászai.

Szerepel a BAW programjában más orosz vonatkozású kiállítás is?

A Hegyvidék Galéria az Alvitr Galériával közösen állít ki magyar és orosz művészeket. Érdekes lesz azt látni, hogy egy kereskedelmi galéria művészeti válogatása hogyan lép kapcsolatba a központi kiállítás szelekciójával.

Budapest Art Week  |   2019/04/02
Ápr 9

Innováció és új irányok keresése B. Braun a művészetért

Interjú | A művészeti projektek zömének szüksége van támogatásra ahhoz,hogy megvalósuljanak, legyen az egy színházi előadás, komolyzenei koncert, egy kiállítás vagy más képzőművészeti esemény. Világszerte számos kis- és nagyvállalat, illetve magánember vesz részt a kultúratámogatásában az állam mellett.


Ápr 5

A művészet nem más, mint kötéltánc

Interjú | Interjú Horváth Lóczi Judittal és Mata Attilával. Egy szobrász és egy festő. Egy férfi és egy nő. Különböző generációba tartoznak és eltérő jellemek: az egyik vad, a másik szelíd. Mindketten alkotó emberek, akik a művészetre rendeltettek, mégis mindketten megküzdenek az anyaggal és az idővel.