Minta és mintha - Két múzeumi tér kortárs megújulása

A Ráth György-villa és a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka – két múzeumi tér, amelyek hosszú idő után megújulva váltak ismét látogathatóvá a közelmúltban. Mindkettő bemutatkozik a Budapest Art Weeken.


Román korúvá öregedett
A Román csarnokot a II. világháború óta nem láthatta a közönség. Kétéves felújítás után 2018 márciusában nyílt meg újra a Szépművészeti látogatói előtt. A részletekről Seres András főrestaurátort kérdeztük.

Bizonyára sokan vannak, akik színpompásabb újjászületést vártak. Minden részlet a helyén van, de a színvilág tompított, visszafogott. Miért?

Mert nem rekonstrukció készült, hanem restaurálás. Az eredeti festést látjuk kijavítva, nem pedig újrafestést. A Szépművészeti Román csarnoka egy román kori templomteret idéz meg, de szentély nélkül és felülvilágító tetővel. A II. világháborúban a tető megsérült, a terem sokáig beázott, a falak komoly eróziónak voltak kitéve. Néhány év alatt a román kort idéző falfestés gyakorlatilag tényleg román korúvá öregedett. Célunk volt a korosodás nyomait megtartani, persze úgy, hogy a hiányokat pótoljuk, a tisztítást elvégezzük. Ezáltal különleges esztétikája lett a teremnek, mert valóban réginek tűnik. Azt azért el kell mondjam, hogy az eredeti színek sem voltak igazán tüzesek.

Milyen festéstechnikával készültek az eredeti falfestések?

Ezek szekkók. A festékréteg a víz hatására sok helyen erősen elvesztette a kötőerejét, porlott. A vakolat is sok helyen elvált a faltól. Ahol kicsi volt az elválás, ott meg tudtuk oldani, hogy visszapréseljük és úgy rögzítsük. De ahol több mint tíz centiméterre elállt a faltól, ott már csak üregkitöltő ragasztóval tudtunk dolgozni. Ezért maradt néhol finom hullámosság a falakban, akárcsak az eredeti templomokban.

A díszes, de szürkére színezett freibergi templomkapu másolata is ugyanezt az ódon hatást kelti. 

A freibergi kapumásolat az eredeti kapu XX. század eleji állapotát rögzíti, az akkori elszíneződésével és sérüléseivel együtt. Nekünk most arra kellett figyelnünk, hogy azok az elváltozások, amelyek az eredeti kapun mutatkoztak a másolat készítése idején, azok úgy is maradjanak, beleértve az évszázados szennyeződést imitáló patinázást is.

Mi volt a legizgalmasabb a munkában?

Nekem az, hogy meg tudtuk menteni ezt a gyönyörű termet. Verebes Dóra kolléganőmmel vezettük a munkát, amelyen számtalan kitűnő kollégával dolgoztunk együtt. A végeredmény olyan lett, mintha egy kéz készítette volna.

Szőnyegre lépni szabad

Az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, Ráth György jeles gyűjteménye a II. világháborúig egykori villájában volt látható, majd felosztották más múzeumok között. A tavaly ősszel befejeződött felújítás után A mi szecessziónk című tárlat nyílt meg az épületben, amelyről Somlai Tibor belsőépítész mesélt.

Ráth György - villa

Hogyan született meg az új kiállítás koncepciója?

Horváth Hilda kurátor régóta kutatja a Ráth-gyűjteményt. Közös munkánk célja kezdetben az volt, hogy a kollekciót újraegyesítve bemutassuk. Mivel azonban az Iparművészeti Múzeum felújítás miatt bezárt, az a döntés született, hogy a villa legyen az a hely, ahol a múzeum gyűjteményének legalább egy része látható. Mégpedig úgy, hogy alakítsunk ki benne egy lakásmúzeumot, ahol bemutathatjuk, milyen tárgyak közt élhetett egy gazdag polgár a 19-20. század fordulóján. Az Iparművészeti Múzeum csodálatos, szecessziós gyűjteményéből válogatta Hilda azt a hatszáz tételt, amelyekkel lakásszerűen be lehetett rendezni a tereket: a szecessziós szalont és ebédlőt, az angol, a bécsi és a francia szecesszió szobáját, a gödöllői művésztelep szecessziós munkáinak és a Maróti Gézának szentelt szobát, valamint egyéb helyiségeket. Ehhez kért fel látványtervezőnek.

Érdekes, hogy nem féltek a kiállításba modern elemeket helyezni.

Két dolog volt problémás: a szőnyegek és a tapéták. Ezeket eredeti motívumok felhasználásával, újonnan terveztettük meg Katona Klára gobelintervezővel. Így hát a szőnyegek például mai darabok, printeléssel készültek Dániában, akár rájuk is szabad lépni. A tapéták is tárgyakról vett motívumok alapján készültek. A földszinti, szecessziós ebédlőben például a híres Andrássy-ebédlőhöz megrendelt, Rippl-Rónai által festett mintatányérok egyikéről vett minta ismétlődik. A Rippl-tányérokból egyébként néhányat ki is állítottunk.

Mi látható az eredeti Ráth György-féle berendezésből?

Az emeleti, faburkolatos historizáló ebédlőben ma is Ráth eredeti bútorai láthatók, de ez korábban is megvolt. Lent, a földszinten pedig megpróbáltuk rekonstruálni az úgynevezett képtár termet, ahová visszakerült az Iparművészetiből néhány eredeti bútor, és a képek egy része eredetiben, egy része másolatban. A másolatok keret nélkül.

Ha újra megnyílik az Iparművészeti Múzeum, újratervezik a Ráth-villát is?

Horváth Hilda álma, hogy végre valóban összehozzuk majd újra a Ráth-gyűjteményt. Hiszen nálunk nincs olyan múzeum, mint Londonban a Wallace vagy New Yorkban a Frick Collection. De szeretnénk, hogy legyen.

Csordás Lajos  |   2019/03/29
Ápr 9

Innováció és új irányok keresése B. Braun a művészetért

Interjú | A művészeti projektek zömének szüksége van támogatásra ahhoz,hogy megvalósuljanak, legyen az egy színházi előadás, komolyzenei koncert, egy kiállítás vagy más képzőművészeti esemény. Világszerte számos kis- és nagyvállalat, illetve magánember vesz részt a kultúratámogatásában az állam mellett.


Ápr 5

A művészet nem más, mint kötéltánc

Interjú | Interjú Horváth Lóczi Judittal és Mata Attilával. Egy szobrász és egy festő. Egy férfi és egy nő. Különböző generációba tartoznak és eltérő jellemek: az egyik vad, a másik szelíd. Mindketten alkotó emberek, akik a művészetre rendeltettek, mégis mindketten megküzdenek az anyaggal és az idővel.