Nézd meg, hol alkotnak a képzőművészek! – Nyitott Műtermek Délutánja

Mindig nagy élmény, ha beleshetünk a kulisszák mögé, legyen szó a művészetek bármely válfajáról. A Budapest Art Week immár harmadik éve biztosít lehetőséget a látogatóknak, hogy bepillanthassanak a képzőművészek alkotóterébe. Az idén először Fürjesi Csaba budapesti műterme is megnyílik a nagyközönség előtt. Beszélgetésünkben a visszajelzések fontosságáról és a kétlaki életről is kérdeztük a művészt.


Most először nyitod ki a budapesti műtermedet a nagyközönség előtt. Eddig senkit nem engedtél be?

De igen, tíz-tizenkét éve rendszeresen tartunk a műtermemben összejöveteleket, egy szalonfélét, mint amilyenek a belle époque idejében voltak, annak is a mai, kortárs változatát. Ezeken az esteken nagyjából harminc-negyven meghívott vendég szokott részt venni, főként művészettel foglalkozó szakemberek, gyűjtők, mecénások és persze művészek, más művészeti ágakból is. Nagyon szeretem ezeket az esteket, a sok érdekes emberrel történő találkozást, és szeretek házigazda is lenni.

Hogyan fogadod, amikor a látogatóidtól érkezik visszajelzés a munkáidra?

A látogató nem élte át az alkotási folyamatot, csak az elkészült műalkotást látja, az kelt benne hatást, és mivel minden ember más-más személyiség, az értelmezésük is teljesen eltérő lehet. A művész szemszögéből mindig érdekes lehet egy-egy másoktól érkező, elgondolkodtató meglátás. A műteremlátogatások egyik nagy értéke, hogy ilyen beszélgetéseket lehet folytatni. A kortárs művészet egyik lényeges eleme a kérdésfelvetés, a rákérdezés és a párbeszéd.

Úgy tudom, van egy másik alkotói tered is, ám külföldön.

Így van, Salzburgban is van műtermem, mert mindhárom gyermekem ott tanul, és én is szeretek ott lenni. Megoszlik az időm a két ország között: néha itt vagyok többet, néha ott.

Változó, melyik helyhez kötődsz épp jobban? Működik ez a hely- és figyelemmegosztás?

Persze, mindenhol vannak helyi előnyök. Az itthoni műtermem a házunkban van, tetőtérben, a kinti pedig egy régi gyárépületben, ahol a többi helyiségben más művészek is alkotnak. A két műteremnek más a hangulata, de mindkettőben remekül érzem magam.


Nagyjából hasonló mennyiségű kiállításod van idehaza és külföldön. Van különbség a tárlatok között attól függően, hogy hol nyílik?

Természetesen van különbség, hiszen eltérő kulturális környezetről beszélünk. Tartalmi szempontból máshogy rezonál a közönség vagy akár a szakma a művészetem által felvetett kérdésekre vagy mondanivalóra, mivel a különböző országokban mások a hagyományok, a történelem és az aktuális élethelyzet. Úgy látom, a kiállítás még mindig az egyik legfontosabb dolog a művészek életében. Nálam legalábbis mindenképpen. De itt sokkal többről van szó – nem csak szakrális értelemben –, mint az új munkák bemutatása. Alkotói szempontból mindig egy időszak vagy egy szakasz végét és kezdetét jelenti, ami fontos, hogy a kiállításon is megmutatkozzon.

Ceredhez is kötődsz, ahol a helyi művésztelepen veled is rendszeresen össze lehet futni. Mit ad neked ez a hely?

A művésztelep huszonhárom évvel ezelőtt indult. Ahogy akkor mondtunk, azért, hogy rakjunk egy nagy tüzet, és azt körülülve beszélgessünk és elmélkedjünk a művészetről, az élet nagy dolgairól más tudományok és művészeti ágak képviselőivel, barátokkal. Az azóta eltelt időben több száz, különféle művészeti ágat képviselő művész és művészeti szakember kapcsolódott be sok-sok országból, és még nem volt olyan vendégünk, aki ne szeretett volna visszatérni. A kéthetes alkotási időszak után rendszeresen nyílt napot tartunk, amire évről évre egyre többen kíváncsiak.

Milyen munkán dolgozol jelenleg?

Most tértem haza egy római ösztöndíjból, amelyhez kapcsolódóan lightboxokat készítek, régi fényképek felhasználásával. A fotók eredeti jelentése a fénygrafika segítségével megváltozik, ezáltal jelentésbővülés következik be, amely más dimenziót ad az eredetihez képest.

 

Molnár Tímea  |   2018/09/10
Ápr 9

Innováció és új irányok keresése B. Braun a művészetért

Interjú | A művészeti projektek zömének szüksége van támogatásra ahhoz,hogy megvalósuljanak, legyen az egy színházi előadás, komolyzenei koncert, egy kiállítás vagy más képzőművészeti esemény. Világszerte számos kis- és nagyvállalat, illetve magánember vesz részt a kultúratámogatásában az állam mellett.


Ápr 5

A művészet nem más, mint kötéltánc

Interjú | Interjú Horváth Lóczi Judittal és Mata Attilával. Egy szobrász és egy festő. Egy férfi és egy nő. Különböző generációba tartoznak és eltérő jellemek: az egyik vad, a másik szelíd. Mindketten alkotó emberek, akik a művészetre rendeltettek, mégis mindketten megküzdenek az anyaggal és az idővel.