Permanens forradalom – Ukrajna lázadó képzőművészete a Ludwig Múzeumban

Az utóbbi évek ukrán képzőművészetét mutatja be a Ludwig Múzeum április 6-tól látható, Permanens forradalom című kiállítása. Bár számunkra Ukrajna mind földrajzilag, mind művészettörténetileg peremterületnek tűnhet, az ukrán alkotók művei hatalmas erőt sugároznak és saját történelmünk megértéséhez is közelebb vihetnek. A kiállítás kapcsán Fabényi Juliával, a Ludwig Múzeum igazgatójával beszélgettünk.


A tárlat az ukrán kortárs szcéna első nagyszabású magyarországi bemutatkozása. Hogyan kapcsolódik a téma a múzeum arculatához?

A Ludwig Múzeum profiljának egyik hangsúlyos eleme, hogy igyekszünk behatóan foglalkozni a volt szocialista országok művészeti életével, különös tekintettel az elmúlt időszakban keletkezett alkotásokra, amelyek magukon hordozhatják a jelen kor történelmét. Gyűjteményileg is megjelennek nálunk ezek az alkotások, és nem túlzás azt állítani, hogy a téma egyik központja vagyunk, amelyben természetesen az is közrejátszik, hogy a mi országunk is rendelkezik szocialista múlttal, megéltük a rendszerváltást, és ezáltal sokkal személyesebb a viszonyunk ehhez az időszakhoz, mint azoknak az országoknak, amelyeknél nem ment végbe hasonló. Az ukrajnai helyzet persze nem azonos a mi rendszerváltásunk történetével, azonban az ott élők is rengeteg hétköznapi konfliktuson mentek át, ami a művészetükre is hatást gyakorolt.

Milyen konfliktusok hatása jelenik meg az alkotásokban?

A mai napig tart az a társadalmi változás, amely 1990-től indult el Ukrajnában, ám közel harminc év alatt sem tudott olyan állapotba eljutni, amellyel az ukrán lakosság elégedett lehetne. Találunk politikai, földrajzi és hagyatéki alapon szerveződött függetlenségi mozgalmakat, továbbá többféle nyelvi emancipációs mozgalmat, amelyek az ukrán hagyományokat hivatottak megreformálni. Ezek rendszerint valamilyen gazdasági csőddel vannak összefüggésben. Hatalmas gazdasági és politikai ellentétek vannak Ukrajnán belül, amit a művészet is tematizál.

A kiállítás inkább ezekre a politikai tényezőkre fókuszál, vagy megjelennek más témák is a műalkotásokon keresztül?

A kiállított alkotások nagyon sokfélék. Akad köztük olyan riportanyag, amely az orosz múltat helyezi a középpontba, és azt vizsgálja, hogyan képes Ukrajna leszámolni ezzel az örökséggel. A kritikus hangvétel mindvégig megfigyelhető a kiállított művészeknél, ez adja a kiállítás gerincét. Sok szó esik a különböző társadalmi médiumokról, mint a televízió vagy a Facebook, és ezek hatalmáról. Túlnyomórészt az elmúlt években keletkezett munkákkal találkozhatnak a látogatók, de akad néhány kivétel is, főként a kilencvenes évekből, amelyek segítenek jobban megérteni az ukrán társadalom attitűdjét és a végbement változásokat.


Hogyan tudja megszólítani a kiállítás a mai fiatalokat, akik nem élték át a rendszerváltást, nem tudják, milyen volt egy szocialista társadalomban létezni és távol érzik magukat ettől a világtól? Miért lehet számukra érdekes ez a téma?

A diákok minden korban nyitottnak mutatkoznak a forradalmi eszmék iránt, szeretnek harcolni az elveikért és egy nagy mozgalom résztvevői lenni. Ez ma is ugyanígy megfigyelhető, sok kisebb-nagyobb megmozdulást találni szerte a világon. Persze ezek nem olyan erőteljesek, mint az 1968-as diáklázadások, de mint jelenség, mindenképpen fontosak. Hozzá kell tenni, hogy a laza, kissé öncélú ellenállás súlya és tisztasága azért megkérdőjelezendő, például amikor a fiatalok valamely társukat kirekesztik egy interneten szerveződött csoportban, vagy olyan negatív véleményekkel azonosulnak, amelyek rossz irányba viszik el őket. A kiállításon bemutatott mozgalmak ezzel szemben nem öncélú eszméket hirdetnek, hanem alapértékekért küzdenek és azt kívánják elérni, hogy ne legyen olyan mértékben korrupt a kormányzás és egyáltalán hagyják élni az embereket.

 

Molnár Tímea  |   2018/05/21
Nov 6

Le kell győzni a „küszöbfélelmet”!

Interjú | A Budapest Art Week keretében kiállítás nyílik a Várfok Galériában Herman Levente festményeiből, valamint Misetics Mátyás fotóiból. Mindkét művész a galéria állandó művészköréhez tartozik, új sorozataik pontosan tervezett, precízen kivitelezett, bravúros kompozíciók. Kovács Krisztinát, a galéria művészeti vezetőjét kérdeztük.


Szept 2

Az üzenet a legfontosabb

Interjú | A Palotanegyedben új helyszínen várja a Budapest Art Week látogatóit a Molnár Ani Galéria. Az egyik legsikeresebb kortárs képzőművészeti galéria tulajdonosával, Molnár Anival beszélgettünk arról, hogy mi a legizgalmasabb dolog a galériázásban, és mi segít a kortárs művészet megértésében.