Megnyitó I Fejér Ernő: Csendéletek

Fejér Ernő fotóin megjelenő, saját maga által épített mikro színpadok kvázi valóságok, és amikor ezeket létrehozta, már elkezdődött a fotográfiák el(ő)készítése. Fejér műveinek egyik lényegi összetevője ez a kettősség: olyan valóságról készültek a fotók, amelyek már eleve másodlagos, költői világok voltak. Hajózom, mert hajózni kell – írja, hogy megmagyarázza azt a belső kényszert, ami szinte pszichoterápiás gyakorlatként végezteti el vele a rendszeres alkotást. „Patofizikus tereknek, a reménytelen csendből, képeken keresztül való kibeszélésnek” tartja műveit. Sajnos a digitális látvány a képernyőn egyáltalán nem képes visszaadni Fejér képeinek hihetetlen varázsát, azt a szinte mikroszkopikus, grafikai élességet és pontosságot, amely nemcsak fizikai létük sajátja, de alkotójuk hasonló egyéniségére és művészetének belső lényegére is oly jellemző.