Paizs Goebel Jenő: Néma, álmodó kertek

Paizs Goebel Jenő a századelő magyar képzőművészetének meghatározó alakja. Üvegfestőként indult, vászonra is élénk színekkel festett, de nagy hatással volt művészetére Szőnyi István neoklasszicista festészete is. Barbizoni és nagybányai tartózkodása után érkezett Szentendrére – 1926-tól a neve egybefonódott a Duna-parti városéval. Megalakult a művésztelep, majd a Szentendrei Festők Társasága. A kiállítás mindenekelőtt a festő táj- és természetlátása és az abban rejlő önreflexió megjelenései mentén szerveződik. Ember és természet különös kapcsolatát érhetjük tetten a festményeken, a gazdag színekben felszabaduló álomvilág és a realitás lényegi összefüggéseit. Az életművet különböző megformálásban végigkísérő bensőséges lelki tájképek és személyes hangvételű önarcképek egyfajta néma, álmodó kertet formáznak – az egyik legizgalmasabb magyar festészeti világot.

Kurátor: Iberhalt Zsuzsa