Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet

Az ukrán kortárs szcéna első nagyszabású magyarországi bemutatkozása különleges alkalmat nyújt arra, hogy betekinthessünk egy feszültségekkel teli ország vibráló művészeti közegébe, mely nagyrészt még mindig az európai kulturális térség vakfoltjára esik. A közel harminc éve függetlenné vált Ukrajna megküzdött az oligarchikus kapitalizmus jelenségével, túl van a tömegdemonstrációk három nagy hullámán, két forradalmon és a Krím-félsziget elcsatolásán, az ország keleti felében pedig háború zajlik – történt mindez egy neurotikus és megkésett „dekommunizálás” következményeként.

Az 1980-as évektől kezdődően egy új ukrán művészet körvonalazódott, amely radikálisan szakított a szocialista realizmussal és a nemzetközi kulturális folyamatokkal párhuzamos irányt vett. A 80-as évek végének és a 90-es évek elejének művészgenerációja a legmeghatározóbb jelenség a 20. század eleji avantgárd óta, melyet a sztálinista elnyomás az 1930-as években teljesen ellehetetlenített. Az 1990-es évekre valamint a 2000-es évek elejére jellemző átmeneti, poszt-szovjet identitás-keresést fokozatosan felváltotta a politikai művészet újragondolásának igénye, minden eddiginél élesebben vetődött fel a társadalmi folyamatok megértésének fontossága, megnövekedett az érdeklődés az aktivizmus iránt. Mindez egybeesett egy technológiai és globális változással, melyek nyomán egy radikálisan új értelmet, közönséget és célt kereső művészgeneráció nőtt fel.

A Permanens Forradalom a mai ukrán képzőművészet mibenlétére keresi a választ egy olyan történelmi pillanatban, amikor az ország főterén az emberek olyan „esztétikus” és „konceptuális” barikádokat építenek, hogy azt a legkiválóbb aktivista művészek is megirigyelhetnék. A kiállítás közel negyven, különböző generációhoz tartózó alkotót mutat be.