NYITOTT MŰTERMEK I BALÁZS NIKOLETT, AGG LILI ÉS BARTA BENCE MŰTERME

Fedezd fel velünk a helyeket, ahol a képzőművészek alkotnak!
Pillants be a kulisszák mögé, tudd meg, hogyan készülnek a legkülönfélébb műtárgyak a tervezéstől a kivitelezésig, lépj be a műterembe, érezd meg a festék szagát! Ez az az alkalom, amikor bátran kérdezhetsz a művésztől!

„Olyan installációkat hozok létre, melyben folyamatosan felelevenítem az anyagokkal történő közvetlen, érzéki viszonyomat, peremvidéki vizuális örökségemet, természet közeli táj-élményemet. Van, hogy építkezésből kimaradt purhab darabot használok képem egy elemének, máskor édesanyám varrógépével a vászonba varrok, vagy a gyomnövényt úgy ragasztom be, hogy rég látott dús szőrzetemre emlékeztessen. Aktuális szociális lenyomatot, személyes történeteket mesélek el a figuralitás és absztrakció határmezsgyéjén, közelebb férkőzve a természetemhez, tudatos és tudattalan emlékképekhez. " – Balázs Nikolett

"Művészeti hozzáállásomat kutató és kritikai szemlélet jellemzi. Munkáimban az emberi identitás és létezés problémáira reflektálok egy képekkel és információkkal túrterhelt világban. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a mindennapok megélése, ahogy saját magunkról, a környezetünkről gondolkodunk, ahogy meghatározzuk helyünket egyénként és közösségként, mind egyre nehezebb feladatnak tűnik. Az eddig használt minták, hagyományok, emlékek és történetek talán már nem elegek ahhoz - vagy inkább másmilyenek -, hogy segítségükkel kialakítsuk stabil identitásunkat. Véleményem szerint egy paradigmaváltás közepén vagyunk, ami nemcsak arról szól, hogy a virtualitást hogyan építjük be a mindennapjainkba, hanem sokkal inkább egy új gondolkodás-, és látásmód megjelenéséről, az eddig ismert rendszerek leomlásáról. Magán, az alkotás folyamatán keresztül, egyfajta személyes perspektívából vizsgálom a sokszor csupán érzékelhető, de nehezen konkretizálható problémákat, mint a fragmentált valóságok nyomasztó légkörét, a manipuláció rejtett jelenlétét vagy épp az igazság relativizálódásának hatásait. Ezekre a munkákra, mint modellekre tekintek, melyekben keresem a hagyományos festészet, az új média ötvözési lehetőségeit ugyanúgy, ahogy a kép, a tárgy, a valóság és a digitális világ határait. Kiindulópontom a festészet hagyományaira épül, de folyamatosan megkérdőjelezem annak alapjait, melyek egyfajta lázadás kereteiként szolgálnak. Olyan összetett installációk létrehozása a célom, melyek a fentiekben vázolt témakör egy-egy kiragadott fogalmát járják körül, mint például a hiány, a munka, a kiégés, az (ön)kizsákmányolás vagy a hiba. Műtárgyközpontú alkotói hozzáállásom mellett kutatom azokat a lehetőségeket is, melyekben a fenntartható kultúra alternatívájaként a művészet, mint közösségteremtő entitás jelenik meg, ahol a közös gondolkodás és alkotás folyamata kerül előtérbe, mint ahogy részben a Műtő artis-run galériában végzett munkám esetében is." - Agg Lili

"Alkotóként főleg az agresszióra, annak különböző aspektusaira és hatásaira fókuszálok. Egyrészt a rejtett, visszafojtott feszültségek, ezek mindenhol tapintható jelenléte érdekel, az, hogy az egyén hogyan szenvedi el, gyűjti össze, majd szinte észrevétlenül adja tovább is őket, az egyéni feszültségekből láncreakcióként társadalmi szintű „agresszivitás-hálót” generálva. Másrészt a kitörési pontok, a nyílt brutalitás, pusztítás megjelenése. A saját frusztrációim adják az üzemanyagot a korábbi munkáim roncsolásához, baltával széthasításához is, az így létrejött sérült fragmentumok aztán új konstellációkká állnak össze. Ezeknek a kompozícióknak is a feszültség kifejezése, érzékeltetése a céljuk. Az élénk színű töredékek, roncsolt éleik sebekként jelennek meg, egyszerre a brutalitás áldozatai közben fenyegető jelenlétük által az agresszió megtestesítői is. Esetlegességük, disszonanciáik pedig jelzik, hogy a megnyugvás csak pillanatnyi." - Barta Bence