Roskó Gábor: A Barlangi Gőte titkos élete

Roskó Gábor 2015 után jelentkezik ismét önálló kiállítással az acb Galériában. A művész már számos arcát mutatta meg a közönségnek az elmúlt évtizedben, legújabb művei − előző kiállítási anyagához képest – visszatérnek a leginkább Roskó védjegyének számító narratív, figurális festészethez. Az új festményeken ismét számos emberalak tűnik fel, amelyek mind egy művészi magánmitológiával átitatott meseszerű történetbe ágyazódnak.
Roskó legújabb, eddig még be nem mutatott festményciklusának az egyik − a kiállítás címében is megidézett − központi alakja egy valós, de mégis valószerűtlennek ható élőlény: a barlangi gőte. Ez a rejtélyes kétéltű rendkívül hosszú ideig, akár 100 évig is él, és a sötét barlangi léthez való alkalmazkodás jegyében évekig képes mozdulatlan maradni. A gőte legszembetűnőbb ismertetőjegye, hogy kopoltyúja a testén kívül található és az intenzív véráramlás miatt ez az egyetlen rózsaszín szerve az egyébként teljesen depigmentált állatnak. Roskó képein az ágas-bogas kopoltyú még hangsúlyosabbá válik, túlburjánzó agancsformát ölt és az érzékenység és a sebezhetőség egyetemes allegóriájává válik. A barlangi gőték által összefűzött kvázi-történet szálai között a festményeken feltűnik még a zsarnok lovas archetípusa, a sirató Dávid király meztelen alakja és egy álomszerű jelentben a hegyeken átszökő Spinoza is, akinek menekült zsidó családtörténetére is reflektál a művész, avval, hogy lefesti azt a filozófust, akiről életében vélhetően soha nem készült portrékép.
Roskó acb galériában rendezett kiállítására jellemző továbbá, hogy mesés figuralitású festményein a korábbiaknál sokkal komorabb hangot üt meg, ez különösen igaz sötét tónusú kórházi kórtermet ábrázoló képére.