A megkésett ebéd

A 17-18. századi holland csendélet-festészet a nyárspolgárság és a fogyasztói társadalom megdicsőülésének szimbóluma. A műfaj kialakulásához vezető változások apránként következtek be: a vallásos jelenetek először a képek hátterébe szorultak, majd szépen lassan teljesen eltűntek, és a vallás már csak filozófiai aspektusból jelent meg az örök erkölcsi kérdéseket boncolgató csendéletekben.

A csendéletből ennek következtében önálló műfaj lett, amely a földi paradicsom meglétét hirdette. Az ebédlőasztalon ábrázolt különféle ételek bősége a kép tulajdonosának fontosságát, gazdagságát volt hivatott hangsúlyozni. A megkésett ebéd című projektben a hollandok által szokásosan ábrázolt kisebb állatok helyett egzotikus nagyvadakat illesztettek a tradicionális kompozíciókba. A kompozíció szándékos kollázs-jellege, a tárgyak aránytalansága, valamint a tipikus gyorséttermi ételek ábrázolása különös abszurditást sugároz, és egyben képet ad a befogadóról, a feltételezett fogyasztóról is.

A projekt címében szereplő “megkésett” szó a különböző, újonnan megjelenő művészeti irányzatok nevében gyakran használt “poszt-” előtag szinonimája, amely általában arra utal, hogy a művészet képviselői megpróbálnak előrébb ugrani a fejlődésben, de közben ugyanabban a keretrendszerben és közegben ragadnak. A csendélet mint műfaj itt nem a legtisztább formájában jelenik meg - inkább ürügyként szolgál arra, hogy örök kérdésekről beszéljünk a hagyomány már lefektetett keretein belül, de anélkül, hogy annak foglyai maradnánk.