ARCÉLEK, ÚTSZÉLEK

francia dokumentumfilm, magyar felirattal (2017)
93 perc
Rendezte: Agnès Varda

Mi a közös a filmművészetet megújító francia új hullám egyetlen női tagja, Agnès Varda és a 33 éves francia fotós és street artist, JR világlátásában? 
Több, mint gondolnánk: hasonló filozófia és életre szóló szenvedély a képek megalkotása, kiállítási módja, közzététele iránt. A filmben a két alkotó együtt indul útnak JR fotóautomatává átalakított lakókocsijával Franciaország eldugott falvaiba, ahol a helyiekkel beszélgetnek és gigantikus méretű portrékat készítenek róluk, a képeket pedig házak, pajták, gyárépületek falára installálják és vonatok oldaláról köszönnek ránk vissza. 
Az Arcélek, útszélek ezeket a szívmelengető találkozásokat dokumentálja, és a nem mindennapi barátságot, mely az út során szövődik a furcsa páros között. Varázslatos hangulatú és felejthetetlen road movie.
Agnès Varda 1928-ban a belgiumi Ixelles-ben született, majd Párizsba költözött, ahol az École du Louvre hallgatója volt és fényképezést tanult az École de Vaugirard esti képzésén. Varda 1948-ban kezdett fotósként dolgozni Jean Vilar oldalán, első saját kiállítását 1954-ben pedig a saját udvarán rendezte meg, ugyanabban az évben kezdett filmezni autodidakta módon. Megalapította többedmagával a Ciné-Tamaris nevű céget, és megrendezte első játékfilmjét Párbeszéd címmel, mellyel kiérdemelte a „francia új hullám nagyanyja” titulust. Azóta számos rövidfilmet és egész estés filmet rendezett, játékfilmeket és dokumentumfilmeket egyaránt. 2019-ben hunyt el.
JR 1983-ban született Párizs mellett, jelenleg Párizs és New York között ingázva él. 2001-ben talált egy kamerát a párizsi földalattin és dokumentálni kezdte élményeit a metróban, háztetőkön, majd a fotókat kültéri városi falakra ragasztotta. Ez vált védjegyévé munkássága kezdetén, mely nagyrészt óriási méretű fekete-fehér fotókból áll. JR szabadon állítja ki munkáit világszerte, olyan emberek figyelmét is felkeltve, akik alapvetően nem járnak múzeumba. Fotói arcokat és emberi történeteket mutatnak be a francia külvárosoktól kezdve Törökországig, a Times Square-től a párizsi Pantheonig, a kenyai gettóktól a brazil favellákig. Miközben a képeket felragasztja, a helyi közösség tagjai is részt vesznek a művészi folyamatokban, és semmi nem különíti el az alkotókat a befogadóktól. Mivel ő maga anonymus marad, és soha nem magyarázza el hatalmas képeit, bőven hagy teret a befogadásra tárgya / hősei és a járókelők / értelmezők találkozására. JR munkájának esszenciája: kérdéseket feltenni.

 Filmelőzetes