Templomok a talpunk alatt

Óbuda az őskor óta lakott település, Budapest legrégebbi városrésze. Az ókori Aquincum Pannonia provincia fővárosa volt. A 11. századtól már állhatott egy királyi szálláshely Óbudán, amely királyi, majd később királynéi központ, egészen 1526-ig. Kezdetben a „Buda” elnevezés Óbudára vonatkozott, s csak később változott „Vetus Budára” (1261-től), miután a budai várhegyen felépült az új királyi vár. Óbuda középkori épületei áldozatul estek az évszázadok során a tatárok és a törökök pusztításainak, majd később a Zichyek és a lakosság építkezéseinek. Így sajnos tényleg elmondhatjuk – az Óbudai Múzeum most nyíló állandó kiállításának címére is utalva -, hogy Óbuda középkora nagyrészt a „talpunk alatt” rejtőzik! Az épületek közül csak a 13. századi ferences kolostor maradványai, a Lokietek Erzsébet királyné által alapított klarissza templom és kolostor romjai és egy 15-16. századi lakóház idézi elénk a felszínen az egykori királyi, királynéi várost.