„Wittgenstein”

A logika, a nyelv, a képiség és a gondolkodás viszonyrendszerét, témaköreit minden bizonnyal egészen másképpen gondolnánk el a 20. századi bölcselet egyik legnagyobb hatású alakja, Ludwig Wittgenstein nélkül. Wittgenstein – az állandó javító szándék és a komoly kitérők miatt is  – életében mindössze egyetlen filozófiai művét jelentette meg, a szó szoros értelmében az első világháború lövészárkaiban íródott Tractatus Logico-Philosophicust. Az 1918-ban befejezett Tractatus centenáriuma adta az ötletet a kiállítás kurátorának, Denise Parizeknek, hogy egy nemzetközi vándorkiállítás formájában mutassa be a wittgensteini gondolkodás és a kortárs képzőművészet néhány kapcsolódási pontját, az inspiráció sokrétű lehetőségeit. A nemzetközi alkotókat felvonultató intermediális tárlat tehát többféle értelemben jár a nyomában a szenvedélyes európaiként aposztrofálható Wittgensteinnek, hiszen a bécsi Wittgenstein Házba szervezett első alkalom után az egykori Monarchia néhány kiállítóterét utazza be, mindenütt új művekkel egészül ki, összességében ezek olyan pozíciók tehát, amelyek egytől-egyig a wittgensteini szövegkorpuszra reflektálnak.

Kiállító művészek: Mandarina Brausewetter,  Zarko Aleksic, Àgnes Hamvas & Hubert Hasler, Michael Koch,  Yukika Kudo, Oscar Cueto, Svetlana Mircheva, Eva-Maria Schartmüller, Ilian Savkov, Maria Grün, NOIMA, Borjana Ventzislavova, Franz Wassermann, Valentina Lapcheva, Vlado Martek, Virgilius Moldovan, Laura Rambelli, Robert Reszner...

Kurátor: Denise Parizek